Hát elmúlt május elseje anélkül, hogy bárki forradalmi változásokat érzett volna saját bőrén, környezetén. Most, hogy Magyarország „visszatért otthonába”, hogy „újra eljegyezte magát” a nagy Európával, árgus szemekkel keressük a különbségeket. Még sosem lépett életbe egy napon annyi jogszabály, mint azon a szombaton: több ezer rendelettel lettünk tudva-tudatlanul gazdagabbak. A környezetvédelem terén szigorodnak a szabályok. Legalábbis így tartja az általános hiedelem, na meg az Európai Unióba vetett, sokszor túlzott bizalmunk. Elég csak a géntechnológiára gondolni, és máris látható, hogy bizakodásunk megalapozatlan. Az EU-ban ugyanis már 18 különféle génmódosított szervezetet (GMO-t) engedélyeztek, míg nálunk egyelőre egyet sem. Mostantól tehát gazdagabbnak mondhatjuk magunkat ezekkel a hiányos ellenőrzésen keresztülment, pontatlan és durva technológia álgyümölcseivel és azok kiszámíthatatlan következményeivel.

Ezek az engedélyek egy – már idejétmúlt – irányelv alapján születtek, amelyet azóta felülírtak azért, hogy szigorúbb engedélyezési rendszert alkalmazhassanak. (Mi ezt az újabb irányelvet helyeztük át a magyar jogrendbe.) Így nemcsak egy régi jogszabály alapján, annak régimódi engedélyezési rendszerével döntöttek arról, hogy növénytermesztés céljából zöld utat adjanak bizonyos GMO fajtáknak, hanem ezt megkérdezésünk nélkül, valamint a mi különleges, a Pannónia régióra jellemző környezeti adottságaink figyelembevétele nélkül tették. Azóta persze fény derült egy-két nem kívánt hatásra. Az egyik például antibiotikumra ellenálló, a másik jelentősen megnöveli számos védett lepkefajta és más hasznos rovar halálozási arányát.

A génmódosított termények élelmiszereink legfontosabb alkotórészét képezhetik, ha a fogyasztók elfogadják a kísérleti nyúl szerepét. Hogy mivel jár ez? Kényelmes passzivitással, mellyel egyedül a multinacionálisok pénztárcáját vastagíthatjuk, na meg a fejlődő országok nyomorát és kiszolgáltatottságát erősíthetjük. Ők azok ugyanis, akik (az USA mellett) óriási területeket égetnek fel azért, hogy génmódosított szóját termeljenek az európai disznók és szarvasmarhák etetésére. Az EU-ban Spanyolországon kívül egyelőre még nem termesztenek génmódosított növényeket, de várható, hogy hamarosan itt is megjelennek ezek a fajták az elfogadott vetőmagok katalógusában. Ezzel pedig szabad utat kapnak a vegyszerre ellenállóvá tett, illetve méreganyagot termelő génmódosított haszonnövények.

Szerencsénk, hogy május elsejétől valami mással is gazdagabbak lehetünk. Ez pedig a címkézési kötelezettségről szóló teljesen friss rendelet. Ennek értelmében a termékek címkéin akkor is fel kell tüntetni, hogy a termék géntechnológiával módosított, ha a végtermékben már nem is mutatható ki a DNS módosítása. Így jelölni kell, ha a termék például lecitint, szójafehérjét, vagy éppen szójából, kukoricából, vagy repcéből készült olajat tartalmaz. Ezek az édességeken és pékárukon kívül felvágottainkban és üdítőitalainkban is meglapulhatnak. Tehát élelmiszereink legalapvetőbb összetevői lehetnek génmódosítottak, így nagy figyelmet kell szentelni a címkék tanulmányozására, mielőtt az árut a bevásárlókosarunkba tesszük. Bármennyire hiszünk is az EU-ban elfogadott jogszabályokban, jobb, ha megtartjuk természetes szkepticizmusunkat, ugyanis rajtunk, fogyasztókon múlik egy termék eladhatósága. Azt persze elfelejtik megmondani, hogy a tejet, amit iszunk, a reggeli tojásrántottát és a kenyérre való felvágottat génmódosított takarmánnyal etetett állatokból készítették. Ezt a fogyasztók kárára sikerült kiharcolnia a biotechnológiai lobbinak. Az állattartók tudhatják, hiszen a takarmánynak való vetőmagot címkézni kell, mi azonban nem tudjuk. Kinek is van akkor döntési joga?

Így elérkeztünk ahhoz a témához, amiben – most először - Magyarországnak is döntő szava lesz. A huszonötök május végén hoznak ugyanis határozatot arról az új európai törvényjavaslatról, amely címkézési kötelezettség nélkül engedélyezné a vetőmagok génmódosítással történő szennyezését. Aggasztó, hogy az Európai Bizottság által indítványozott irányelv megengedné a nem génmódosított vetőmagok 0,3-tól 0,7 százalékig terjedő génszennyezését. Ez nem csupán a környezetet veszélyeztetné, hanem megfosztaná a fogyasztókat és gazdálkodókat attól a joguktól, hogy választani tudjanak a génmódosított termékek és a nem génmódosítottak között. Ha nem lesz kétharmados többség a javaslat visszautasítására, akkor valószínűleg megfordul a „szennyező fizet” elv: annak kell mindenféle költségbe vernie magát, aki a génszennyezést el akarja kerülni. Ez valószínűleg a kisgazdaságok és a biogazdálkodás halálát is jelentené. Ha a génmódosított vetőmagokat kiengedik a természetbe anélkül, hogy külön jelölnék őket, akkor a később jelentkező hátrányos hatásaikat nem lehet kiküszöbölni (ahogy az megtörtént már három, az EU-ban termesztésre engedélyezett génmódosított kukoricafajta esetében), hisz nem lehet már ezeket az élőlényeket visszahívni.

Kétszázezer aláírást adtak át az EU környezetvédelmi biztosának május harmadikán. 25 ország 200 szervezete (köztük közel 10 magyar) ezzel bizonyította Brüsszelben, hogy az Európaiak nem akarnak génszennyezett vetőmagokat. Hogy ez mennyire tudja ellensúlyozni az óriásvállalatok nyomását, akik így a hátsó ajtón próbálnak az EU piacára betörni, az erősen kérdéses.

A mi rövid távú célunk, hogy a kormány automatikusan alkalmazza a 2001/18/EK direktíva 23. cikkelye szerinti eljárását az EU-ban termesztésre már engedélyezett GMO-k esetében, tehát átmeneti tilalmat kérjen, amíg a csatlakozó országok el nem végzik a környezeti kockázatelemzést a saját ökoszisztémájukra vonatkozóan. Ezenkívül Magyarországnak ott kell lennie a vetőmagok szennyezését lehetővé tevő törvényjavaslat ellenzői között. Hosszú távon a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető mezőgazdasági termelési rendszerért harcolunk, amely nem veszélyezteti sem a környezetet, sem az egészségünket.

Nemes Noémi
Greenpeace