kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A francia kerékpárosok hasonló gondokkal küzdenek
Rozsdás szög és hallótölcsér

Miért éppen francia barátainknál érdemes körülnéznie egy magyar kerékpáros aktivistának? Mert a kerékpározás ügye a franciáknál éppúgy a béka feneke alatt van, mint nálunk, ellentétben a holland-dán-német-osztrák haladó szellemiségű tengellyel.

Nemcsak az ideális példákat célszerű megismernünk, hanem azt is, hogy a hozzánk hasonló kilátástalan alaphelyzetből induló civil szervezetek milyen problémákkal szembesülnek, és milyen eszközökkel küzdenek az áldatlan állapotok ellen. A Tour de France hazájában átlagosan egy százalék alatti a városok kerékpáros közlekedése, míg például a közel 200 ezer lakosú holland Gröningen 30 százalék körüli arányszámmal dicsekedhet. Létszám és infrastruktúra tekintetében a francia kerékpáros pont annyira érezheti magát elnyomva, mint a magyar. A franciáknál is alapproblémának számít, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás (a kerékpáros vagy a kerékpárút). Vagyis a hatóságok haboznak biciklis infrastruktúrát építeni, ha nincs sok kerékpáros, az emberek pedig haboznak nyeregbe ülni, amíg nincs biztonságos infrastruktúra.
Kerékpárút-rendszerek fejlesztésére (elsősorban hosszú távú és tematikus utakra) mind több térségben kerül sor egész Európában. Németországban 190 út ismert jelenleg, amelyek mintegy 40 ezer kilométert tesznek ki. Ausztriában különösen a nagyobb folyók völgyében (Duna, Enns, Dráva, Salbach, stb.) alakítottak ki kerékpáros útrendszereket, miközben bővülnek a hegyvidéki lehetőségek is.
Azt hihetnénk, amióta Párizs szocialista polgármestere, Bertrand Delanoë 2001-ben végre hadat üzent a várost évtizedek óta elborító autóáradatnak, legalább a fővárosban eljött a kerékpáros Kánaán. Nos, a forgalomkorlátozásban és a felszíni tömegközlekedésben valóban jelentős eredményeket felmutató városvezetés három év alatt alig több mint 30 kilométer önálló kerékpárutat épített, míg jobboldali elődje egy ciklus alatt 180-at. (Összehasonlításul: Budapest alapterülete pont ötször akkora, mint Párizsé (agglomeráció nélkül), mégis csak 140 km bicikliút épült.) Igaz, nemrég létesítettek 41 kilométer kiszélesített és védett buszsávot, melyben elfér egymás mellett autóbusz és kerékpár, ezért ezt a kerékpáros infrastruktúra részének tekinti a városháza. Azonban kérdéses, hogy a kerékpáros biztonságban érzi-e magát a karnyújtásnyira elsuhanó buszok mellett. Ha nem tetszik neki, osztozhat az autókkal a megmaradt szűkített sávokon, vagy pedig (szabálytalanul) a gyalogosokkal a forgalmas járdán. A kiépített önálló kerékpárút-hálózat is hagy kívánnivalót maga után, hisz Budapesthez hasonlóan gyakran a járdán létesült a gyalogosok „örömére”, ráadásul balesetveszélyes a vonalvezetése, és idő előtt megszakad. Tipikusan francia probléma, hogy önkormányzati engedéllyel sok városi kerékpársávot elfoglalnak a kofák és a piaclátogatók a vásárnapokon, míg az autók tovább közlekedhetnek a megmaradt útfelületen.
„Csak egy percre állok meg!”

A biciklisávban parkoló szabálytalan autók olyannyira dühítik a francia kerékpárosokat, hogy országszerte kampányt hirdettek „Csak egy percre állok meg!” címmel. Az aktivisták egy óriási hallótölcsért ajándékoztak a párizsi rendőrkapitánynak, mert süket fülekre találtak eddigi kéréseik a szabálytalanul parkolók büntetésével kapcsolatban. A helyi kerékpárosok továbbá egy-egy perces figyelemfelhívó megmozdulással feltartóztatják az autós forgalmat egyes stratégiai pontokon.
A rendőrség a francia hagyományoknak megfelelően jelentős segítséget nyújt a kerékpáros szervezetek rendszeres tiltakozásaihoz, felvonulásaihoz. Míg Budapesten mostanság a forgalom zavarása miatt tiltanak be tüntetéseket, és a kerékpárosoknak legfeljebb félpályás útlezárás jut (de legtöbbször csak egyetlen sáv), addig Párizsban minden hónap első szombatjának délutánján (tehát a heti bevásárlóláz tetőpontján) megrendezett kerékpáros felvonulás rendőri kísérete készségesen zárja le teljes szélességben a városközpont legforgalmasabb sugárútjait a pár száz biciklista előtt, akik ráadásul hosszú perceket időznek a legnagyobb kereszteződésekben, minden irányban közlekedési káoszt idézve elő.
Lezárt utakon kerékpározni nemcsak e tüntetések alkalmával lehet. Márciustól novemberig minden vasárnap a sétálni vagy sportolni vágyók vehetik birtokba a Szajna-parti gyorsforgalmi utakat. Június elején pedig az egész országban megtartják a Kerékpár Ünnepét, melyet hatalmas felvonulások kísérnek az egyébként autók taposta aszfalton. S akkor még nem is említettük a nálunk is ismert szeptemberi Mobilitás Hetet és Autómentes Napot.
A városi területért folytatott harcban a haladó szándékokkal szemben sajnos szokatlan érdekszövetség alakult: az autósok mellé álltak a forgalmukat féltő helybéli kereskedők, valamint az elkényelmesedett helyi lakosok is. A kiszélesített buszsávok, sétálóvá tett utcák, kerékpársávok valóban parkolóhelyeket vesznek el az autóktól, azonban számos kutatás és példa bizonyítja, hogy a helyi kereskedelemre nézve ez nem jár a forgalom visszaesésével, hisz a kerékpárosok és gyalogosok sem rosszabb vásárlók, mint az autósok, és több embert vonzhat oda a környezet javulása.

A magyar KEROSZ-hoz (Kerékpárral Közlekedők Országos Szövetsége) hasonlóan felépülő francia Kerékpárral Közlekedők Szövetsége (FUBicy) egy állandósított jelképes „kitüntetéssel” bünteti és jutalmazza a kerékpározás ügyét akadályozó vagy kiemelten támogató városokat, intézményeket, sőt magánszemélyeket (például újságírókat) is. 1997 óta minden évben nagy médiakampánnyal beharangozva adja át a Régi Rozsdás Szög- és az Arany Biciklikormány- díjakat. A 2004-es Arany Biciklikormányt például Chambéry városa kapta, a Régi Rozsdás Szöget pedig a francia államvasutak, azon belül is a fővonalak igazgatósága. A távolsági kerékpárszállítás körülményei ugyanis vészesen romlanak a francia vonatokon. Helyenként elrettentő a tarifarendszer, rossz az utastájékoztatás, és gyakran maguk a kalauzok sem tudják, hogy a menetrend szerint kerékpárt is kellene szállítaniuk. A hagyományos vonatokat felváltó TGV expressz szerelvényei pedig csak kevés viszonylatban alkalmasak kerékpárszállításra. Miközben a hivatalos közlekedéspolitikai elvek szerint ma már a fenntartható közlekedési rendszerek egyik alappillére az intermodalitás (átszállás különböző közlekedési eszközökre), a vasútállomások mellett még mindig csak nagyon kevés kerékpárt lehet szabályosan és biztonságosan tárolni.
Egy másik tömegközlekedési vállalat, az RATP (a BKV párizsi megfelelője) viszont a kerékpározás népszerűsítésének élharcosává kezd válni. Biciklitárolókat telepítenek a nagyobb külvárosi állomásaikhoz, a belvárosban pedig biciklikölcsönzőket üzemeltetnek, ahol viszonylag jutányos áron lehet városi kerékpárokat bérelni (például hétköznap 1750 forintnak megfelelő összegért egy napra). Hétvégéken a helyhez kötött kölcsönzőket mobil kölcsönzőbuszokkal egészítik ki, melyek a legnépszerűbb parkok és erdők bejáratánál elégítik ki a kétkerekű sétára vágyó párizsiak igényeit.
A Régi Rozsdás Szög díj másik 2004-es jelöltje a Nemzeti Egészségügyi Megelőző és Oktató Intézet volt a kerékpáros sisakhasználat érdekében folytatott kampánya miatt. Magyarországon maguk a kerékpáros aktivisták buzdítanak az általános sisakhasználatra a Fekete Tekerés nevű éves felvonulásukon, azonban az Európai Kerékpárosok Szövetségének (melynek a FUBicy is tagja) más a véleménye. A szükségesnél veszélyesebb és kényelmetlenebb tevékenységként feltüntetett városi kerékpározás ugyanis több embert rettent el a kerekezéstől és kárhoztat a mozgáshiányból fakadó betegségekre, mint amennyit megvéd a sisakhasználat városi baleset esetén. Franciaországban 6–10-szer magasabb a mindennapos kerékpározás révén megmentett életek száma, mint a kerékpáros balesetekben elvesztett életeké. Az Ausztráliában és Új-Zélandon bevezetett kötelező sisakhasználat 30–40 százalékos azonnali visszaesést okozott a kerékpárosok számában. (www.pcug.org.au/~psvansch/crag/). Gyerekeknél, valamint sport jellegű kerékpározáshoz persze a FUBicy is ajánlja a sisakot.
Hasznos kerékpáros honlapok
  • bicikli.lap.hu – minden, ami kerépározással kapcsolatos: linkgyűjtemény
  • http://www.hunbike.hu – Magyar Kerékpársportok Szövetsége

Tóth András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.