kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
a területhasználatban, az építésügyben és az élelmiszereknél
Több a soknál!

Számos rejtett támogatást egy „egyszerű háziasszony” is felismer, vagy legalábbis megsejt, mert a támogatások szembetűnő torzulásokkal, jelentős környezetszennyezéssel, esetenként pazarlással járnak, és ellentmondanak a józan észnek.
Területhasználat

A csökkenő népesség ellenére rohamosan fogy a termőföld hazánkban. 1983-ban a művelésből kivont területek aránya 6,6 százalék, 1990-ben 11,5 százalék, 1996-ban 13,8 százalék, 2001-ben pedig 16,9 százalék volt. E területen ritkább a közvetlen támogatás, bár annak tekinthető, ha az önkormányzat a beruházó odacsalogatása érdekében részben vagy teljesen elengedi az iparűzési adót, és feltételek nélkül, illetve igen alacsony áron telket, rendszerint értékes zöldterületet bocsát a fejlesztő rendelkezésére.
Pazarláshoz vezet az alacsony földvédelmi járulék, amelyet nálunk még mindig a terület mezőgazdasági értéke alapján aranykoronában határoz meg a földtörvény. Ha kivonnak a művelésből egy területet, akkor körülbelül egy évi (!) búzatermés hasznának megfelelő összeget kell a kincstárba befizetni. Itt lenne az ideje a szemléletváltásnak, a nemcsak az aranykorona-értéket, hanem egyéb szempontokat is szem előtt tartó, területileg differenciált járulék meghatározásának.
Káros támogatásnak tekinthető továbbá, hogy a gyorsforgalmi utakat ma is jórészt közpénzekből építik, elvonva a forrásokat számos más, társadalmi-környezeti szempontból jóval indokoltabb területről. Elég ha ezek közül csak a karbantartási-felújítási hajlandóságot említjük.
Építésügy

Elgondolkodtató, hogy Magyarországon az építési szektor nagyobb hányadot képvisel a bruttó nemzeti össztermékben, mint a mezőgazdaság. A magasépítés, amely mintegy kétharmada az építési tevékenységnek, különböző címeken évente 300 milliárd forint nagyságú támogatást kap. Ennek csak töredéke a szociális célú támogatás, a többi a gazdaság élénkítését szolgálja. A rendszerváltás utáni erőltetett lakásprivatizáció következtében a bérlakások aránya nálunk csak 7–8 százalék. Az EU-átlag ezzel szemben 40 százalék, és a legtöbb európai nagyvárosban, ahol a soklakásos épületek dominálnak, az ésszerű üzemeltetés érdekében 80–90 százalékos a (vállalkozói, önkormányzati, szövetkezeti tulajdonban levő) bérházak aránya. Ennek ellenére nálunk éveken keresztül az új lakások építését támogatták erőteljesen, amiből jórészt a befektetők, az építési vállalkozások és a bankszektor profitált. Elmaradt a városok rehabilitációja, az épületek energiatakarékos átalakítása, és megkönnyítették a városokon kívüli zöldterületek beépítését. Jellemző az arányokra, hogy ebben az évben energiatakarékosságra és a megújuló energiák támogatására csupán 2,8 milliárd forintot különítettek el a költségvetésből. Hogy az épületeink fűtéskorszerűsítésének elmaradása miatt mennyi energiát pazarlunk el, azt láthatjuk az osztrák és a magyar épületek fűtési energiaszükségletének összehasonlításából. Nálunk egy panelházban egy négyzetméter kifűtéséhez évente 180 kilowatt-óra (kWh) energia kell, egy átlagos családi házban pedig ez az érték 210–240. Ezzel szemben Ausztriában az átlag 60–80 kWh, és támogatást a nálunk jóval szigorúbb hőszigetelési szabványt is felülteljesítő, úgynevezett alacsony energiájú házak (15–40 kWh/m2, évente) kaphatnak.
Általánosságban javasolhatjuk, hogy bármilyen, közpénzből történő beruházási támogatást csak átgondolt környezetvédelmi feltételek mellett lehessen kapni.

A támogatások egyik nagyon jellemző, rejtett formája az erélytelen szabályozás. Ez tette lehetővé, hogy a kilencvenes évek elején a parkokba, közterekre oda nem illő, hatalmas benzinkutakat, az évtized második felétől pedig bevásárlóközpontokat építsenek. Nyugaton a kedvezőtlen tapasztalatok miatt megszigorították az építési feltételeket, többletköltségeket okozva ezzel a beruházóknak. Kézenfekvő lett volna, hogy mi, más kárán okulva átvegyük a jobb szabályozást. Sajnos ez mindmáig nem következett be.
A támogatások feltűnő példája az állami megrendelés, a közbeszerzés. Gondoljuk csak meg, hogy mennyi fejtörést, igyekezetet, álmatlan éjszakát jelent a vállalkozóknak, hogy biztosítsák vállalkozásuk számára a folyamatos munkát. Vannak azonban erős lobbik, amelyeknek évekre biztos a megrendelésük. A mélyépítés az építési tevékenységek 20–30 százalékát teszi ki. Az Európai Unió 2010-ig mintegy 600 milliárd eurót kíván költeni műszaki infrastruktúrára, és ettől reméli a lelassult gazdasági fejlődés élénkítését. Nálunk hasonló a helyzet. Az erőnket jóval felülmúló, több száz milliárdos autópályaépítésről már sokszor írtunk. Találhatunk azonban környezetileg káros támogatásokat a környezetvédelmi célú beruházások között is. Évente 70–80 milliárd forint közpénzt fordítunk szennyvízkezelési, csatornázási programokra. A számítások szerint eddig kiépült kapacitások elegendőek lennének az összes keletkező szennyvizünk megtisztítására, ha a megfelelő helyekre és megfelelő technológiával épültek volna. Ugyanakkor Budapesten a szennyvíz 50 százaléka még mindig tisztítatlanul folyik a Dunába, miközben óriásplakáton hirdetik, hogy például az Őrség dimbes-dombos területein az EU támogatásával párszáz fős településeken is ugyanolyan csatornahálózat épült ki, mint amilyet városokban építenek. Ennek az az oka, hogy csak a drága projektek kapnak támogatást. Kénytelenek tehát a kisebb önkormányzatok is a sok-sok kilométeres csatornahálózatokba bekapcsolódni, ha nem akarnak mindent saját erőből finanszírozni. A KvVM Zöld Forrás pályázatában ugyan volt lehetőség természetközeli szennyvíztisztításra pályázni, de a keret elenyészően csekély. Hiába észrevételeztük, hogy a Strukturális Alap Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programjában miért 500 millió forint a megpályázható minimális összeg szennyvíz-tisztításhoz. Az indok: kisebb projektekkel nem érdemes bíbelődni a pályázatkezelőknek. Pedig ritkábban lakott területeken a városias technológiák energiapazarlóak, és nem mellékesen a családoknak hónapról hónapra sokkal többe kerülnek, mint a helyi megoldások.
Élelmiszerfeldolgozás
Végül említünk még egy területet, ami naponta okozhat bosszúságot azoknak a háziasszonynak, akik a családjuk egészségére odafigyelnek. Az egészséges élelmiszerek növekvő beszerzési nehézségeiről van szó. „Természetes, hogy az élelmiszereket ésszerű határok között tartósítani, illetve csomagolni kell. Jelenleg azonban túlzottan nagy a kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszerek vegyi- és csomagolóanyag tartalma. A környezeti és táplálkozás-élettani szempontból kedvezőbb természetes élelmiszerek egyre jobban kiszorulnak a kereskedelemből. A mesterséges tartósítószerek, ízfokozók, aromák, színezők, állományjavítók jelentősen csökkentik a feldolgozás kockázatát, és sokkal olcsóbbak, mint a természetes nyersanyagok. Alkalmazásuk tehát többszörösen előnyös a gyártók számára.”* Ezt az előnyt növeli az egységes áfa-besorolás. Nem csoda, hogy a természetes élelmiszerek, a helyi termékek egyre jobban kiszorulnak a piacról, és ezáltal az áruk is meredeken emelkedik. Ahogyan azonban a tejtermelők tiltakozása nyomán sikerült a reggeli italnak nevezett műtejet a 25 százalékos áfa körbe sorolni, ugyanúgy lehetne a bóvli, túlnyomó részben olcsó és esetenként az élővilágot is veszélyeztető adalékokból álló termékeket kivonni a kedvező áfa körből. Egyelőre ott tartunk, hogy a más országokban veszélyességük miatt már betiltott anyagokat sem vonjuk ki a forgalomból. A Központi Statisztikai Hivatal adatainak gyors elemzése alapján a csomagoló- és adalékanyagok áfa-különbözete évi 24–25 milliárd forintra tehető.

*Kiss Károly (szerk.): „Környezetvédelmi szempontból káros támogatások a magyar gazdaságban” Levegő Munkacsoport, Budapest, 2004. 17. old.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.