Hazánkban még nem végeztek a mezőgazdaság külső költségeivel kapcsolatos átfogó vizsgálatot, csak becsülni lehet a keletkező károk mértékét és esetleges változását. Külső költségnek minősül valamennyi olyan költség, amelyet nem a használó fizet meg. Például a talajba bemosódó káros vegyi anyagok okozta környezetszennyezést és az ebből fakadó egészségkárosodást nem a gazda fizeti meg, hanem a társadalom egésze.

A rendszerváltást követően jelentősen csökkent a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák használatának mértéke. Míg 1990-ben 675 ezer tonna műtrágya hatóanyagot juttattak ki, addig 1998-ban ennek felét, mindössze 328 ezer tonnát. Az utóbbi években azonban a mennyiségük ismét növekedésnek indult. A gazdasági szervezetek által művelt terület 95 százalékát kezelték gyomirtóval, 44 százalékát gombaölőszerrel, 35 százalékát rovarölőszerrel és 17 százalékát egyéb kémiai növényvédelmi anyaggal.

Az átlagosan egy hektár mezőgazdasági területre felhasznált műtrágya mennyiségében jelentősen elmaradunk a gazdaságilag legfejlettebb országoktól.

Az angliai essexi egyetem kutatói által 1996-ban készített tanulmány ismerteti az angol mezőgazdaság külső költségeit. Ezen számítás és a hazai statisztikai adatok alapján felbecsülhető a külső költségek nagysága Magyarországon. Az eredeti tanulmány szerint a külső költség a mezőgazdasági területeken több mint 150 angol font (50–60 ezer forint) hektáronként. Hazánkban a becslés alapján a mezőgazdasági tevékenység külső költsége hektáronként közel 45 ezer forint (az angol font árfolyamát 375 forintnak tekintve).

A magyar társadalmat a mezőgazdaság összességében legalább 250 milliárd forint külső költséggel terheli.

Pál János