kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
a bányászatban
Kincs, ami nincs

A bányászat évente több anyagot forgat ki a talajból, mint amennyit a világ összes folyója megmozgat. A Földön felhasznált energia csaknem 10 százalékát felemészti, és az ipar által kibocsátott mérgező anyagok tekintélyes hányadát adja1. Ehhez a hatalmas, környezetre nehezedő teherhez képest kevés munkahelyet ad, és kis mértékben járul hozzá a bruttó nemzeti össztermékhez.

A föld mélyén található ásványi és egyéb nyersanyagok az állam tulajdonai, függetlenül attól, hogy az adott ingatlan kinek a birtokában van. A kitermelés után az állam számára úgynevezett bányajáradékot kell fizetni, amelynek mértékét a törvények rögzítik. A szénhidrogének (kőolaj, földgáz) esetében ez jelenleg 12 százalék, azonban 1993-ban még 40 százalék volt. A nemfémes ásványi nyersanyagok (homok, kavics, építőanyagok) kitermelése után fizetendő bányajáradék jóval kisebb mértékű, az államot csupán a kitermelt érték 5 százaléka illeti meg. Az állami tulajdonhoz a valós értéken aluli hozzájutás közvetlen állami támogatásnak minősül.
Amennyiben a bányajáradék alacsony, a kitermelők értékén alul jutnak hozzá a természeti kincshez, így a vállalkozók nem fizetik meg a nyersanyagbányászat által okozott környezeti károkat, helyettük az állam és a társadalom viseli a terheket. Az építőipari nyersanyagok utáni átlagos bányajáradék befizetés tavalyelőtt tonnánként kevesebb, mint 14 forint volt, ami nevetségesen alacsony összeg. Ez nyilvánvalóan nem fedezi még azokat a károkat sem, amelyeket a bányászat közvetlenül okoz (tájsebek, természetes élőhelyek pusztulása). Azt mondhatjuk tehát, hogy egy teherautónyi „sóder” után még 100 forintot sem kell fizetni.
Számítások szerint az alacsony bányajáradék miatt csupán a homok és kavics bányászata területén éves szinten 4–5 milliárd forintra rúg a környezetileg káros támogatások nagysága.
A befizetendő bányajáradék összegét tehát mindenképpen növelni kell. A fent elmondottakat erősíti, hogy az illegális bányászat kitermelései is jelentős nagyságrendet képviselnek. Az alacsony járadék a termelés fokozására és exportra ösztönöz, különösen azért, mert nyugati szomszédainknál a homok, kavics stb. kitermelését szigorú szabályozással lefékezték. Ezeket a termékeket elsősorban Ausztriába és Szlovéniába exportálják, mivel ezekben az országokban az ilyen jellegű bányászat lényegében lehetetlen a szigorú adminisztratív előírások miatt. Az egyetlen szereplők, akiknek az export profitot eredményez, az az exportra termelő bányavállalkozások. Az állami bevétel jelentéktelen, mindössze évi 750 millió forint körül alakul.
Az alacsony járadék nem ösztönöz az építőipari hulladékok, meddők felhasználására sem, holott ez nemcsak uniós kötelezettség, hanem környezeti érdek is.
Érdemes számba venni a közvetett káros támogatásokat is. Ilyenek:
  • a tájsebek helyreállítására fordított források (a bányászat befejezése után a ’90-es években az államra maradt a tájrehabilitáció),
  • az alacsony földárak (a bányászathoz a földterülteket a nyugati árakhoz képest olcsón lehet megszerezni),
  • az alacsony biztosítékadási kötelezettség (a bányászati műveletek során, illetve a bányák bezárása után keletkező hosszú távú környezeti károkért a bányavállalkozó általában csak korlátozott felelősséget vállal),
  • és a bányanyitási anomáliák (egyre több helyen indul be sóderbányászat, aminek a helyén egy használhatatlan bányató marad csak).
A másodlagos felhasználás sokkal kevesebb energiát fogyaszt, mint a kitermelés. Sajnos azonban a mai gazdasági viszonyok, az árrendszer nem teszi rentábilissá a legtöbb nyersanyag másodlagos felhasználását. A szeméttelepeken heverő nyersanyagok felhasználása értelemszerűen sokkal kevesebb környezetkárosító hatással járna. Ehhez azonban a megfelelő árviszonyokat kellene kialakítani. Mindehhez elengedhetetlen a bányászatban is jelen levő környezetileg káros állami támogatások felszámolása. Ezek a támogatások ugyanis konzerválják a mai gyakorlatot, miszerint a nyersanyagot a föld alól bányásszák ki ahelyett, hogy a már kitermelt hatalmas mennyiségeket használnák újra.


1 Worldwatch Institute: A világ helyzete 2003. Szabaduljunk meg a bányászat rabságától!

Szabó Zoltán


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.