kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Galgafarm-példa a globalizáció káros hatásai ellen
Lokál is, globál is


Vegyszermentes Galgafarm-termékek
a helyi ABC-ben
Ma már senki sem vitatja, hogy a globalizációnak vannak káros következményei is. Illúzió, hogy mindenki számára új lehetőségek nyílnak. A félrevezető érvrendszerek a látszólagos előnyöket hangsúlyozva a kárvallottak népes táborát is elbizonytalanítják.
Az Európai Unió és annak folyamatos bővítése sem egyéb, mint a globalizációs folyamatok kényszerű eredménye, a nagyobb mértékű fogyasztás lehetősége. Biztonságosnak tűnik Európa nemzetei számára, ha nyájként összebújva a fogyasztásba menekülhetnek a globális világkereskedelem és a globális pénzügyi kaszinó spekulációi elől. Ez a fajta védelem azonban csak azoknak a nemzeti kereteket kinőtt nagyvállalatoknak, nagygazdaságoknak jelent időleges védelmet, amelyek bővített piacokhoz jutva még több terméket tudnak forgalmazni. Az így elért kétes értékű GDP növekedésből a jólét ígéretét kapja a társadalom. E nagyvállalatoknak az exportlehetőségek utáni csillapíthatatlan vágya teszi kiszolgáltatottá a nemzetgazdaságokat, sőt az Európai Uniót is, hiszen Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) keresztül valamennyien zsarolhatóvá válnak. Ezek a nagyvállalatok csak az adópénzekből juttatott export és egyéb támogatások igénybevételével, a környezet leépülése árán tudnak áruikkal versenyben maradni a nemzetközi szabad piacokon. Az ő előnyeikért cserébe szabályozás nélkül kell befogadni az import termékeket, amelyek viszont tönkreteszik a helyi kisvállalkozásokat, kistermelőket és kiskereskedőket.
Elmondható tehát, hogy a nagyvállalatoknak, nagykereskedőknek, nagygazdaságoknak összességében előnyös a globalizáció, a kisvállalkozásoknak, a kiskereskedőknek, kisgazdaságoknak ellenben kedvezőtlen, pedig az utóbbiak vannak többen.
Kérdés, hogy van-e a fent vázolt globális folyamatoknak elfogadható alternatívájuk?
A „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” jól ismert jelmondata azt jelenti a Galgafarm kezdeményezésben résztvevőknek, hogy a globális gazdasági folyamatokat elemezni kell, és az eredmények ismeretében meg kell valósítani a „lokális alternatívát”, azaz a helyi gazdaságot.
Ez a „lokális alternatíva” esetünkben egy független, önrendelkezéssel bíró, helyi erőforrásokra épülő, helyi közösség által működtetett gazdaság. A hangsúly az önrendelkezésen és a függetlenségen van. Az ilyen kezdeményezéseket sokszor jellemzik az önellátó kisközösség megnevezéssel. Az önellátás és az önrendelkezés - ahogyan azt mi értelmezzük - egymástól igen távol eső fogalmak. Míg az önellátás egy zárt, magát befelé fordulva védő kisközösség stratégiája, addig az önrendelkezés egy kifelé nyitott, az áruk, a szolgáltatások és az eszmék cseréjére hajlandó közösség, amely a nyitottság gyakorlásakor megőrzi függetlenségét, tehát nem kényszerből dönt vagy cselekszik. Az áruk, szolgáltatások, eszmék cseréjére hajlandóak vagyunk, de csak a fenntarthatóság szűrőjén keresztül fogadjuk be és bocsátjuk ki azokat.
Kulcskérdés, hogy hogyan tudja megőrizni függetlenségét egy közösség. Tapasztalataink szerint ez csakis úgy lehetséges, ha igényeinket, fogyasztási szokásainkat mérsékeljük arra a szintre, amely a helyi erőforrások felhasználásával – a saját korlátlan szellemi erőforrásainkat is beleértve – kielégíthető. Más szóval, ha nem vágyunk többre, mint amire lehetőségünk van, és ami minket jogosan megillet. Fel kellett ismernünk, hogy csakis lehetőségeinket meghaladó vágyainkon keresztül kerülhetünk függőségbe másoktól és a környező világtól. Így a helyzet kulcsa egyedül a mi kezünkben van.
Ennek a felismerésnek a gyakorlati és számszerűsíthető alátámasztásaként elemeztük egy átlag magyar polgár ökológiai lábnyomát. (Az ökológiai lábnyom egy olyan jellemző mérőszám, mely egy adott életformához és fogyasztói szokásrendszerhez kötődik, és megmutatja, hogy az „mekkora darab természet” elhasználásával jár együtt.) Az elemzést bárki elvégezheti a KSH statisztikai évkönyvei alapján. Innen megtudhatjuk, hogy mennyit utazunk, mennyit szállítunk, mennyi és milyen élelmiszert fogyasztunk, mennyi és milyen csomagolóanyagot használunk, mennyi iparcikket és ipari energiát használunk, miből és hogyan építjük házainkat, hogyan fűtjük azokat, és így tovább. Ezen fogyasztási javak és szolgáltatások mértékéből megfelelő pontossággal kiszámítható, hogy előállításukhoz, illetve hulladékká válásuk utáni lebontásukhoz – legyen az szilárd, folyékony vagy légnemű – mekkora darab természetre van szükség. Ez területegységben kifejezhető. Így össze tudjuk hasonlítani az eltérő életformákat, fogyasztási szokásokat (például takarékos és pazarló, fenntartható és nem fenntartható).

Vegyszermentes Galgafarm-termékek
a helyi piacon
Számolgatásaink eredményeként egy átlag magyar lakos átlagos életformája, átlagos fogyasztási szokása mintegy két hektárnyi területet igényel. A baj csak az, hogy nekünk magyaroknak nem áll rendelkezésünkre egyénenként 0,93 hektárnál nagyobb terület. Ez azt is jelenti, hogy valakitől, például a kevésbé mohó vagy kiszolgáltatott embertársainktól, illetve a még meg nem született gyermekeinktől elvesszük az őket jogosan megillető természetet, életteret, jövőt. Eszerint ha az összes ma élő ember a magyarokhoz hasonló szinten fogyasztana, akkor majdnem két Föld bolygóra volna szükség. Nem vigasztalhat bennünket, és felmentést sem adhat az a tény, hogy a világ fejlett országainak fogyasztásához viszonyítva három Föld sem volna elég. A fentiek ismeretében meg tudtuk fogalmazni a Galgafarm ökofalu ( egy fenntarthatóságra igényt tartó település) kívánatos életformáját és fogyasztási szokásrendszerét. Erre az a jellemző, hogy egy lakos ökológiai lábnyoma 1 hektár körül van, vagyis fele akkora, mint az átlag magyar emberé. Ennyi illetne meg minden magyar lakost.
Ezt úgy lehet elérni, ha például:
  • nem használunk vegyszereket az élelmiszer termelése és előállítása során,
  • csomagolóanyagot nem, vagy csak többször felhasználható formában használunk,
  • a kapitális iparcikkeket, mint autó, mosógép, stb. közösen használjuk,
  • az épületeket felépítése során a lehető legnagyobb mértékben a helyben megtalálható természetes anyagokat használjuk fel,
  • fűtésre, energiatermelésre hajtóanyagként helyi megújuló energiát használunk,
  • a helyben foglalkoztatás bővítésével minimálisra csökkentjük az utazási, szállítási igényt,
  • kamatmentes helyi pénzrendszer bevezetésével csökkentjük az erőforrás kiáramlását és gyorsítjuk a pénzforgást a helyi gazdaságban.

Szalmabála kívül, vályogfal belül –
kiváló helyi építőanyagok
Amennyiben a fenti célokat megközelítjük vagy elérjük, úgy ez magasabb életminőséget és kevesebb konfliktust eredményez, miközben valamennyi valós emberi szükségletet kielégítjük. Ez adja meg a helyi társadalom függetlenségének és önrendelkezésének alapját és a valódi védelmet a globalizáció kedvezőtlen hatásai ellen. Célunk, hogy szerény kezdeményezésünk választható alternatíva legyen majd akkor, amikor már többen kényszerülnek máshol keresni a boldogságot. Várjuk a program továbbvitele iránt érdeklődő és együttműködő társainkat!
Varga Géza
Gaia Ökológiai
és Vidékfejlesztési Alapítvány



Készült a Független Ökológiai Központ megbízásából a Phare Access 2001 program támogatásával. További felvilágosítás: Független Ökológiai Központ, „Világfalu vagy világváros” című program, http://www.foek.hu



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.