A jólét felé haladó közép-kelet-európai blokk boldog polgárai tucatszám cipelik haza az óriás képernyőjű televíziókat, hi-fi tornyokat, számítógépeket. Én is beruháztam egy nyomtatóba, amely a munkámhoz kell, és vettem egy új mosógépet, mert a régi 20 évesnek már orrán-száján ömlött a víz. Az e havi Cirom-díjat mégsem az eszközök érdemelték ki, hanem a forgalmazóik. Ki tudja hányadik olyan árucikk érkezett otthonomba, amelyhez egy köteg idegen nyelvű füzetet mellékeltek. Az hagyján, hogy mindezt fel is kell cipelnem a harmadikra lift nélkül, de évente hány tonna fát vágnak ki azért, hogy ezt a felesleges papírhalmot kinyomtassák, aminek jó esetben 3 oldalát tudom anyanyelvemen elolvasni. Már ha egyáltalán e 20 nyelvű használati utasításban szerepel a magyar, nem pedig egy olvashatatlanul sokszorosított másik lapon szórták bele a csomagolásba. A mosógép mellé megkaptam továbbá az olasz, a francia és még másik 10 nemzet garancialevelét is, persze a magyart a boltban külön állították ki. A fák pusztulásán túl mennyi azonnali hulladékot gyártanak ezek a cégek? Csak a műanyagfólia és a habszivacs csomagolóanyag elfoglalta a lakóház fél kukáját, mellette a rengeteg papírhulladék, dobozok. A nyomtatóhoz pedig járt egy öntapadós színes műanyag lapocska, amely a kezelőfelület magyarázatát mutatta. Ezt a lapocskát én megkaptam csehül és angolul is. Ez már igazán pazarlás. Ezeknek a lapocskáknak az előállítási költsége elképesztő lehet, ráadásul gondolom több milliót adnak el évente belőle Csehországban is hasznavehetetlen magyar felirattal. Ez épp olyan érthetetlen számomra, mint a címben szereplő Upute za uporabu, amelyet horvát barátainktól vettem kölcsön. De feloldom a rejtélyt, a cím annyit tesz: használati utasítás.