Nyíregyháza hazánk talán legelmaradottabb térségének székhelye. A nyírségi homokhátságra települt város felemelkedését az itt futó vasútvonal alapozta meg. A közlekedés ma is fontos szerepet játszik a város életében, azonban ennek hatása ma már inkább kedvezőtlen. A városon halad keresztül a 4-es főút, és az átmenő forgalom miatt a nagykörút és a városközpont területe túlzsúfolt. Sajnos Nyíregyházán kisebb a kerékpározás aránya, mint a hasonló szerkezetű magyar városokban. Ennek feltételezhető oka, hogy nincs összefüggő kerékpárút-hálózat.

A közlekedési eredetű zajterhelés a város szinte minden vizsgált pontján határérték feletti. A Nyíregyházi Erőmű zajkibocsátási határértéket meghaladó zajterhelése az utóbbi évek fejlesztéseinek ellenére még mindig jelentős területet érint.

A város életére kedvező hatású, hogy a belvárosban viszonylag nagy a gépjármű-forgalomtól elzárt terület (sétáló utca), amely jó alapja egy kellemes, nagy kiterjedésű sétáló-kerékpáros belváros kialakításának.

Nyíregyháza levegője mérsékelten szennyezett. A lakóházak fűtése nagyrészt gázzal, illetve a lakótelepeken távfűtéssel történik. Így a fűtésből származó kén-dioxid és szilárd anyag kibocsátás a lakóházak közelében ma már elhanyagolható, növekedett viszont a nitrogén-oxidok kibocsátása. Az elsősorban közlekedési eredetű nitrogén-dioxid napi maximumai esetenként meghaladják az egészségügyi határértéket. A szálló por féléves átlaga a határérték 2–3-szorosa, a mért legmagasabb értékek pedig a határértéket 6–8-szorosan lépik túl. A talajközeli ózon koncentrációja tartósan a határérték közelében van.

Az ipari termeléssel a technológiákra jellemző anyagok, Nyíregyházán elsősorban szerves oldószerek (benzin, toluol) kerülnek a légtérbe. Ezek az anyagok elsősorban a cipőipari technológiákra, a gumiiparra jellemzők. A textiliparból pedig főleg a szálló por és a különféle vegyi anyagok kerülnek a levegőbe. Részben a textilgyárak által kibocsátott szálasanyag-részecskéket tartalmazó por okozhatja a gyakori allergikus asztmát és a légúti gyulladásos megbetegedéseket.

A levegő nagyfokú elszennyeződését sikeresen mérsékli az igen magas zöldterület-arány. Az egy lakosra jutó közterületi zöldfelület 65 négyzetméter, ami lényegesen jobb a nemzetközileg országosan ajánlott 21–32 négyzetméterhez képest. A parkok területi eloszlása viszonylag egyenletes, így azok mindenütt megtörik a zsúfolt városi beépítést.

Nyíregyháza az éves költségvetésének átlagosan 1 százalékát fordítja parkfenntartásra, míg a nyugati országokban ez az arány jellemzően 3,0–3,5 százalék. A helyzet javulását mutatja, hogy minden évben sikerült jelentősen növelni a feladatra fordítható összeget. A városban sok parkot kíméleti területté nyilvánítottak, ezeken a területeken az építés és reklám elhelyezése tilos. A városhoz kapcsolódik a Sóstói erdő, amelynek egy részét jól karbantartott parkerdővé alakították.

A lakosság egészségi állapotát tekintve a helyzet az országos átlagtól csak kismértékben tér el. Az asztmás és tbc-s megbetegedések aránya az országos átlagot meghaladó, a tüdődaganatok kialakulása viszont ritkább.

A város külterületén lévő termőtalajok szennyező elem tartalma a megengedett határértékeknél lényegesen alacsonyabb, az illegális hulladéklerakók azonban szennyezik a talajt, a felszíni és a felszín alatti vizeket. Gondot okoz, hogy a VIII. számú főfolyás vizét kezelés nélkül nem lehet öntözésre használni, ennek ellenére sokan engedély nélkül is felhasználják. Emiatt a korábbi években egyes területeken a talaj sótartalma nőtt és szerkezete romlott. Nyíregyháza területén a talajvizek rendszeres felmérése nem megoldott. A talajvíz minőségének az utóbbi évtizedekben bekövetkezett romlása miatt a hagyományos ásott kutak vize már nem alkalmas emberi fogyasztásra.

A városi szennyvíztelepen keletkező szennyvíziszapot komposztálással ártalmatlanítják. A komposztban a szennyezőanyag tartalom a talajra megengedett határértékeket nem, vagy csak kismértékben haladja meg, ezért mezőgazdasági területen talajtani szakvélemény alapján lehet felhasználni.

A hulladék-újrahasznosítási program 1999-ben indult. A kedvezőtlen hazai folyamatokhoz hasonlóan Nyíregyházára is jellemző a települési szilárd hulladék mennyiségének növekedése. A szerves hulladékok magas (átlagosan 38 százalékos) aránya ellenére annak csupán elhanyagolható részét komposztálják.