Amikor az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a vegyi anyagok szabályozását szigorító direktíva tervezetét, a REACH-t (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals), akkor az új jogszabály várható költségeire és hasznaira vonatkozó számításait is bemutatta. Eszerint a REACH várható költségei a vegyipar (2,3 milliárd) és a további felhasználók (2,8-3,6 milliárd) számára összesen 4,0–5,3 milliárd eurót tesznek ki a bevezetést követő 10–15 évben. Csak az egészségügyi oldalon viszont a megtérülés egy nagyságrenddel nagyobb, a Bizottság becslése szerint a következő 30 évben eléri az 50 milliárd eurót.

Az Unió felkérésére minden tagállam elkészítette a hatástanulmányát, ám sajnálatos módon ezt a vegyipar szemszögéből és anyagi támogatásával tette. A tanulmányok így elsősorban a negatív gazdasági hatásokat domborítják ki, szem elől vesztve a REACH eredeti célját, az emberi egészség, a környezet védelmét és az ebből származó hasznokat. E tanulmányok gyakran azt a következtetést vonják le, hogy a REACH jogszabályait gyengíteni kell, hogy a kis és középvállalkozások versenyképesek maradjanak. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy az Európai Uniónak a fenntarthatóság ugyanannyira fontos célja, mint a gazdaság versenyképessége.

A REACH egységes bevezetése és ellenőrzése valóban nagy költségekkel jár, de nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg a vegyi anyagok által okozott károkért sokkal nagyobb árat fizet a társadalom. A kis- és középvállalatok terhei a jelenlegi előterjesztés szerint valóban elviselhetetlenül nagyok lehetnek, ennek kezelésére magyar-angol kutatók kidolgoztak egy tervet. Az „Egy anyag – egy bejegyzés” című munkaanyag lényege, hogy a kötelező adatszolgáltatás költségeit 24 százalékkal csökkenti, méghozzá úgy, hogy pontosabb adatokat eredményez.

A REACH hatásait vizsgáló nemzetközi és hazai tanulmányok egyértelműen bizonyították, hogy a REACH-nek nagyságrendekkel nagyobb a haszna, mint a költsége. A magyar hatástanulmány adatai szerint az egészségügyben 2020-ig 87 milliárd forint lesz a várható haszon. Másik módszert alkalmazva itthon évente kb. 100 életet, 20 év alatt 2000 életet menthet meg a REACH. Amennyiben elfogadjuk, hogy egy emberélet statisztikai értéke 1 millió euró (250 millió forint), akkor ez összesen 280 milliárd forint költségmegtakarítást, azaz „hasznot” jelent. A környezetvédelmi haszon kiszámítása jóval nehezebb feladat, de ha feltételezzük, hogy a REACH alkalmazásával meg lehet előzni a jelenlegi kármentesítési költségek 5–10 százalékát, akkor már 50–100 milliárd forint haszonnal (elkerült kárral) számolhatunk. A hulladékgazdálkodásban durva becsléssel a jelenlegi szint 5 százalékát, azaz 5 milliárd forintot spórolhatunk az új vegyi anyag politika bevezetését követően. Még számtalan más területen is várható költségcsökkenés, például a szennyvíztisztításban és a bányaiparban.

A felmérések azt igazolják, hogy tényleges hasznot csak a veszélyes anyagok korlátozásától várhatunk, illetve azzal, ha minél szélesebb körre alkalmazzuk a REACH rendszert. Érthetetlen tehát az az álláspont, amely szerint csökkenteni kell a direktíva hatáskörét, és amely különböző hivatkozásokkal számos veszélyes anyagot a piacon akar tartani.

A DEFRA, az ÖKO RT
és Szabó Zoltán anyagai alapján összeállította
Simon Gergely

1. A veszélyes anyagok használatának beszüntetése – csak akkor lehessen egy adott ártalmas vegyi anyagot használni, ha nem áll rendelkezésre biztonságosabb alternatíva.
2. A regisztrációs eljárás szigorítása – a gyártók a 1 és 10 tonna/év mennyiségben gyártott vegyi anyagokról is biztosítsanak speciális biztonsági információkat.
3. Független audit – biztosítani kell, hogy az ipartól származó információk független, minőségügyi ellenőrzés során kerüljenek felülvizsgálatra.
4. Az importból származó termékekben található vegyi anyagokra is ugyanolyan információs követelmények legyenek érvényesek, mint az EU-ban készült termékekre vonatkozólag. Ez a kitétel a fogyasztók védelmét, valamint a piaci verseny egyenlőségét segíti elő.
5. A felhasználók, kereskedők, és fogyasztók számára elegendő információt kell biztosítani ahhoz, hogy megtudják, hogy az adott termék milyen vegyi anyagokat tartalmaz illetve, hogy megítélhessék, hogy a termékek megvásárlása milyen egészségügyi kockázatot jelent.
6. Kötelező adatmegosztás – az „Egy anyag – egy bejegyzés” (One Substance, One Registration – OSOR) javaslat alapján mind az állatkísérleti, mind a nem állatkísérleti adatok megosztását is kötelezővé kell tenni.
7. Alternatív kísérleti módszerek fejlesztése – a regisztrációs díj egy részét az alternatív kísérleti módszerek fejlesztésére és validálására kell felhasználni annak érdekében, hogy az állatkísérleteket mielőbb tudományosan is elfogadott alternatív kísérleti módszerek váltsák fel.
8. Állatkísérleti tervek benyújtása, érdekvédelmi elbírálása – a REACH-be be kell építeni az állatkísérletek engedélyezése iránti kérelmet.