„A hely, ahol lakom, szép helyen van, ráadásul közel a belvároshoz. A házat gondosan építették, százegynéhány évvel ezelőtt, de mára komoly repedések keletkeztek a veranda boltozatán, és időnként hatalmas párkánydarabok esnek az udvarra. A hosszú tél alatt apatikusan nézegettem a leesett vakolatdarabokat, nedves falakat. Tatarozni a tulajdonostársak közül senki nem akar, nem tud. Adjuk el, vagy várjuk meg, míg összedől?

Most itt a tavasz, kizöldült a környék, és csodák-csodája, visszatért az életkedvünk. A szomszédom gondosan leporolta a lépcsőház falát és a korlátokat, egy másik lakó megcsináltatta a kerítéskaput. Én a kicsiny kertünkben nyestem meg a bokrokat. Nem dühöngök többé, hogy hetente egy csomó szemetet dobnak be az utcáról. Mialatt összeszedem, felfedezem a földből kibújó újabb hajtásokat. Kiragasztjuk a levélszekrényekre a reklámot elutasító matricákat, felhozzuk a pincéből a muskátlikat, egységesen kicseréljük az öreg lábtörlőket. Máris sokkal csinosabbnak hat az egész ház. Közben újabb tennivalókat fedezünk fel az alagsorban, a vízcső szigetelése ment tönkre. Ezt mi is meg tudjuk javítani. Tudom persze, hogy ettől még tovább romlik a tető, szivárog a száz éves csatorna a falak alatt, de valahogy mégis más érzéssel jövök haza. És annak is örülök, hogy a többiek is hasonlóan keresik, mit tudnának tenni a közös birodalmunkért.”

olvasói levél

Budapest felújítására – az épületek, közterek, parkok, közművek és a tömegközlekedés rendbetételére – szerény számítások szerint is legalább 3–4 ezer milliárd forint kellene. Ennyi pénzünk sose lesz. Kár is belekezdeni? – A szerk.