100–150 évvel ezelőtt körültekintően, közgazdasági megalapozottsággal, műszaki igényességgel és nem utolsó sorban szociális érzékenységgel láttak hozzá egy-egy városfejlesztési ötlet megvalósításához. „Már az 1860-as években felvetődött, hogy a főváros vásárcsarnokok építésével javítson az élelmiszerellátáson. (…) A kistermelő vasúton is elküldhette terményét a csarnokba. Elég volt «Budapest Vásárcsarnok» címre vagy valamelyik kikiáltó nevére feladni, s az árut az árverésen kialakult áron értékesítették. Minden áru egyenlő eséllyel vehetett részt az árverésen, amelynek kötött rendje a valós piaci árak kialakulását segítette. Ugyanakkor ez a rendszer alkalmas volt az élelmiszerek ellenőrzésére is.”*

A rendszerváltás óta a Hunyadi tér és a vásárcsarnok helyreállítása újból és újból napirendre kerül. Mi is próbáltuk felkelteni az illetékesek érdeklődését azokra a páratlan lehetőségekre, amelyeket a Világörökség védőzónájában fekvő terület magában hordoz. (Ld. a Lélegzet 2003. márciusi számát.)

Szinte nem múlik el hét, hogy a mezőgazdaságból élők – termelők, kutatók, értékesítők, hivatalnokok – ne panaszkodnának a hazai agrár-marketing hiányára. Ez a terület kiválóan alkalmas lenne arra, hogy a hozzánk látogató külföldiek és a fővárosiak is megismerkedhessenek a vidék termékeivel, a régiók kínálatával.

Idegenforgalmi látványosságot képzelünk ide – a téren kézműves boltokkal, műhelyekkel, „magyaros” vendéglátóipari létesítményekkel, a csarnokban Hungarikumokkal és a piaci funkció egyidejű megtartásával. Fontos, hogy a fejlesztés közben a VI. és VII. kerület lakói se szoruljanak ki a csarnokból, illetve a térről. Úgy képzeljük, hogy a Liszt Ferenc téri és a Ráday utcai kávéház- és vendéglősorok mellett egy – a vidéki hagyományokat idéző – találkahelynek is népes látogatóköre lenne.

Reméljük, hogy a jövőben nem fog arra várni Terézváros önkormányzata, a tulajdonos, hogy egy befektető megvegye és felújítsa az épületet, hanem valódi PPP (public-private partnership) jön létre. Azaz a magánbefektető nem a közfeladatokat ellátók helyett, hanem mellettük fog befektetni. Az állami, fővárosi és kerületi szerepvállalásnak biztosítania kell, hogy ne csak a profit és a gyors megtérülés lebegjen azok szeme előtt, akik a programot kidolgozzák.