Ahogy a világra jön az ember, egyből mérlegre teszik. Ahogy cseperedik az ajtófélfára felkerülnek a centiméterek, amelyek a magasságát jelölik. A születésnapi gyertyák számával pontosan lehet követni az idő múlását. Hát így megy ez. Valahogy fontos, hogy képet kapjunk a változásról, hogy a hömpölygő élet folyamába mérföldköveket rakjunk le. Egész életünkben mérünk és mérlegelünk: merre tovább. Eleinte egyre nagyobb dolgokra vágyunk: megnőni, gyarapodni, gazdagodni, fejlődni, habzsolni az életet, aztán a bölcsesség és a jólét bizonyos fokán lassan a kis dolgok töltenek el bennünket a legnagyobb örömmel.

Erre kellett ráébredniük azoknak a tudósoknak is, akik a világ „megméréséhez” elővették a gigantikus mérőszalagjaikat, hőmérőiket, intelligens számítógépeiket, és rádöbbentek, hogy a világ a fenntarthatatlanság felé igyekszik. A világméretű folyamatok átlátásához, megértéséhez irdatlan mennyiségű adatra van szükség. Az sem mindegy, milyen adatokat gyűjtünk, és mivel hasonlítjuk őket össze. A politikusok hajlamosak mindent a gazdasági mutatókkal mérni. Pedig az egy főre jutó bruttó hazai termék, azaz GDP álarca mögé nem lehet mindent elrejteni. Mert ha eljön az éjfél a világbálon, és eltűnnek a maszkok, akkor a csupasz GDP meglehetősen elszégyellheti magát, mert meglátjuk, hogy mit takargat.

A háborúkra fordított kiadások, az árvizek utáni helyreállítás költségei és a közlekedési balesetek mind növelik a GDP-t. Ugyanakkor nem mutatja ki a GDP, ha otthon többet foglalkozunk a gyermekeinkkel, ha életben maradnak a fák a házunk előtt, mert rendszeresen meglocsoljuk őket.

Ugyanakkor az EU új tagállamai csakis két varázsszó: a GDP és a versenyképesség alapján kaphatnak pénzeket a Kohéziós Alaptól. A támogatások nagysága szinte csakis a GDP-hez igazodik, és olyan dolgokra költhető el, amely növeli a térség versenyképességét, és 2 év alatt megvalósul. Ezért dolgozták ki a visegrádi országok a „területi tőke” fogalmát, amely az egyes kistérségek fejlesztésére szánt, GDP alapján megítélt uniós pénzek helyett figyelembe veszi például egy-egy térség kulturális, turisztikai, kistérségi közlekedési, közvetlen munkahely-teremtési fejlesztéseit is, azaz újabb, ésszerűbb, a közép-kelet-európai térséghez igazodó mutatókat állít a GDP-vel szemben.