kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A fenntartható fejlődés mérése hazánkban
A fenntartható fejlődés mérése hazánkban
Hol állunk?

A rendszerváltást követően a magyar gazdaság szerkezete átalakult, a termékfejlesztés és a technológiaváltás eredményeképpen a gazdaság hatékonyabbá vált. Csökkent az ország energia- és anyagfelhasználása, vízkivétele, a termelés szállításigényessége*, a mezőgazdaságban a műtrágya és a növényvédőszerek használata, ezáltal a környezetterhelés mérséklődött 1990 és 2000 között. Ugyanakkor az utóbbi években ez a kedvező folyamat részben megfordult, a termelés és a fogyasztás növekedése rontotta a környezet állapotát. Többek között ez derül ki A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében című kiadványból, amely 2004-ben jelent meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Szent István Egyetem gondozásában. A tanulmány összegzi a fenntartható fejlődés mérésének nemzetközi történetét, dilemmáit, és a fenntartható fejlődési indikátorok (mutatók) hazai adatsoraira támaszkodva értékeli a rendszerváltás óta Magyarországon végbement gazdasági és társadalmi változásokat, valamint a környezetvédelem alakulását. Vajon hol állunk most?
A környezet állapota

A magyar gazdaság szállításigényessége 2000-ben 40 százalékkal volt kevesebb, mint 1990-ben. Környezetvédelmi szempontból azonban kedvezőtlenebbé vált az összetétele, mivel a közúti áruszállítás részesedése 17-ről 60 százalékra nőtt, míg a vasúti szállítás 45-ről 35 százalékra, a vízi szállítás pedig 39-ről 4 százalékra esett vissza. Ugyancsak növeli a környezetszennyezést, hogy a személyszállításban háttérbe szorult a tömegközlekedés. A személygépkocsi állomány 26 százalékkal nőtt, amelynek átlagos életkora ráadásul 1,8 évvel lett öregebb 1992 és 2000 között.
A vízfelhasználás 10 százalékkal mérséklődött a vizsgált időszakban. A csökkenés fele a mezőgazdaságban, 16 százaléka a feldolgozóiparban, 26 százaléka a háztartások fogyasztásában következett be. A vízkivétel a rendelkezésre álló vízkészlet 4,7 százalékát tette ki 2000-ben az 1990. évi 8 százalék helyett.
A növényvédőszerek felhasználása 1990 és 2000 között az ötödére csökkent, amit elsősorban a mezőgazdaság elhúzódó válsága okozott, de terjedőben van a biogazdálkodás is, habár ez utóbbi a teljes mezőgazdasági terület 2 százalékán folyik csak. A műtrágya-felhasználás jelentős visszaesése miatt a vizsgált időszakban negatív volt a talaj nitrogén-mérlege, de az évtized végén tapasztalható növekedés eredményeként 2000-re egyensúlyba került.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása majdnem 20 százalékkal mérséklődött 2000-re, ami elsősorban az energiahatékonyság javulásának köszönhető. A gazdaság és a fogyasztás növekedésével azonban az utóbbi években ismét emelkedik a szén-dioxid kibocsátás. Az ózonkárosító anyagok felhasználása a töredékére csökkent, és alulmarad a vizsgált időszak EU tagországaira számolt értéktől. A városi levegőminőség alakulása légszennyezőnként és városonként változó. Budapesten például nőtt a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok koncentrációja.

Környezetvédelmi ráfordítások ipari beruházások környezeti elemek és típus szerint
Amíg a mezőgazdasági művelés alatt álló terület fokozatosan zsugorodik (az EU csatlakozás is fokozta ezt), addig az erdőterület aránya az 1990. évi 18-ról 20 százalékra nőtt. A beépítetlen területek összességében csökkennek, de ami megmarad, annak egyre nagyobb része élvez védettséget. Az ország teljes területén a védett területek aránya az 1990. évi 6,6 százalékról 2000-re 8,8 százalékra nőtt, de még mindig elmarad az akkori EU 11,6 százalékos átlagától. A Natura 2000-es területeket is figyelembe véve azonban az arány jelenleg már megközelíti a 20 százalékot. Éghajlatvédelmi szempontból is kedvező, hogy a fakitermelési hányad a korábbi 81 százalékról az éves növekmény 64 százalékára esett vissza. (Persze a hivatalos adatok nem számítják az illegális erdőirtásokat, amelyekről rendszeresen kapunk bejelentéseket. – a szerk.) Mindemellett elszomorító, hogy a veszélyeztetett állat- és növényfajok száma jelentősen emelkedik.
Folyóink hazai szennyezése az ipari szennyvízkibocsátás és a mezőgazdasági vegyszer-felhasználás visszaszorulásának, valamint a szennyvízelvezetés fejlődésének köszönhetően mérséklődött. Vízminőségük azonban így sem felel meg a természetes fürdővizekkel szembeni követelményeknek.
Az ipar hulladéktermelése 1994 és 2000 között 30 százalékkal visszaesett. Ez annak köszönhető, hogy a feldolgozóipari hulladék mennyisége több mint a felére mérséklődött. Hasonló mértékben csökkent a képződő veszélyes hulladék, a radioaktív hulladék azonban csekély mértékben nőtt. A háztartási hulladék mennyisége nemzetközi összehasonlításban megfelel az ország fejlettségének, viszont több mint 90 százaléka lerakóba kerül (csakis papíron – a szerk.).

Környezetvédelmi ráfordítások ipari beruházások környezeti elemek és típus szerint
Az ország teljes energiafelhasználása 1990 és 2000 között 17 százalékkal csökkent, ez 60 százalékban a leépülő iparnak köszönhető. Bár 2000-ben az egy főre jutó energiafogyasztás a fejlett nyugat-európai országok fogyasztásának mindössze 65 százaléka volt hazánkban. Általánosságban elmondható, hogy a fejlett európai országokéhoz képest még mindig magas a gazdaság teljesítményéhez viszonyított erőforrásigény. A megújuló energia termelésének és felhasználásának 3-4 százalékos aránya pedig európai viszonylatban alacsony.
A szigorodó környezetvédelmi előírások és az EU-csatlakozásra való felkészülés hatására 2000-re a GDP 1 százalékára, majd 2001-re a 2,3 százalékára nőtt az ipari környezetvédelmi ráfordítás. A levegőszennyezés csökkentését célzó kiadások nagymértékben növekedtek (majdnem négyszeresére), és kedvező eredmény, hogy az ipari beruházások már több mint fele technológiaváltás, nem csővégi megoldás.
Mindemellett sajnálatos módon a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásoknak az 1990. évi GDP-hez viszonyított 1,6 százalékos aránya 2000-re a felére csökkent, és 18 százalékkal kevesebben végeznek kutatómunkát. Ez visszaveti a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés irányába történő előrehaladást.
A szociális helyzet

A rendszerváltás óta a hazai társadalom szociális szempontból egyre kevésbé fenntartható. A sikeres gazdasági átalakulás ellenére csak a lakosság harmadának javultak az életkörülményei. A társadalom szociális helyzetének – egyenlőség, egészségügy, képzés, lakásügy, biztonság, népesség – jellemzésére 22 indikátort használnak.
Az 1990-es éveket követően a társadalmi egyenlőtlenségek jelentős mértékben nőttek. A lakosság legmagasabb és legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka között az utóbbi 15 évben az eltérés a korábbi 4–5-szörösről 8–9-szeresre nőtt. A szegénységi szint alatt élők arányának meghatározására két főbb módszer létezik: a statisztikailag meghatározott létminimum alatt élők, illetve a nemzeti átlagjövedelem meghatározott százalékánál (hazánkban 50 százalékánál) kisebb jövedelemmel rendelkezők aránya. Hazánkban az utóbbi mutatót használják indikátorként.
A gazdasági szerkezetváltás tömeges elbocsátásokkal járt, ezért a munkanélküliség az 1990-es évek közepén 10 százalék fölé emelkedett. A jelenlegi 7 százalékos munkanélküliség az Európai Unió átlagánál kissé kedvezőbb. Fontos a munkanélküliek közötti különbségtétel, hiszen a fejlett piacgazdaságokra jellemző a néhány százalékos munkanélküliség, amit a gazdaság szerkezetének és területi elhelyezkedésének folyamatos változása okoz. A tartósan (1 évnél hosszabb ideje) munkanélküliek arányának emelkedése viszont súlyos szociális és gazdasági zavarokat okozhat. Meg kell említeni, hogy a munkanélküliek arányáról szóló mutatók nem adnak megbízható képet, mert a statisztikák nem veszik figyelembe például a járulékjogosultságukat vesztett, vagy rokkantnyugdíjas munkanélkülieket, illetve a feketén munkát vállalókat. Sokkal pontosabb képet kapunk, ha a foglalkoztatottak arányát viszonyítjuk a munkaképes lakossághoz, amelyből viszont azt állapíthatjuk meg, hogy hazánk az egyik legrosszabb helyet foglalja el Európában. (Így például a szintén 10 milliós népességű Csehországban egy millióval több foglalkoztatott van, mint nálunk –A szerk.)
Az egészségügyi kiadások nagysága az 1990-es években kismértékben növekedett, azonban a társadalombiztosítás által fedezett részarány 89 százalékról 76 százalékra csökkent.

A magyar lakosság várható élettartama a rendszerváltás időszakára jellemző visszaesést követően ismét növekedni kezdett, de még így is lényegesen (6–9 évvel) alacsonyabb a nyugat-európai országok átlagánál.
A szociális mutatók közé tartozik a leggyakoribb betegségek okozta halálozási arány és a csecsemőhalandósági ráta is. Ezek tanúsága szerint az 1990-es években kissé átalakult a főbb halálokok aránya. A fertőző betegségekben (és kismértékben a keringési megbetegedésekben) elhunytak aránya csökkent. Több mint 10 százalékkal emelkedett a daganatos halálozások aránya. Bár a csecsemőhalandóság a rendszerváltás óta 40 százalékkal csökkent, még így is magasabb a legtöbb európai ország értékeinél.
A szociális fenntartható fejlődési indikátorok között hosszú távon igen jelentős hatással bír a népesség növekedési rátája. Ehhez kapcsolódóan vizsgálják az ország elöregedését is, azaz a 65 év feletti lakosság arányát a munkavállalási korú (15–64 éves) népességhez viszonyítva. Magyarországon a folyamatosan emelkedő átlagos élettartam és a csökkenő gyermekvállalási kedv miatt (a gazdaságilag fejlett országokhoz hasonlóan) a lakosság elöregedése figyelhető meg. A munkavállalók arányának csökkenése miatt növekszik a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerre nehezedő nyomás, előrevetítve ezek reformjának szükségességét.

A lakosság élelmiszerfogyasztása a kilencvenes években tovább nőtt, a napi átlagos kalóriafogyasztás lényegesen meghaladja az orvosok által ajánlott értéket. A zsiradékból származó energia aránya a nyugat-európai országok többségénél kedvezőbb, az egészségügyi határ alatti. A mutató használhatóságát korlátozza az egyéni (kortól, nemtől, életmódtól függő) táplálkozási igények közötti eltérés, illetve az elfogyasztott élelmiszertípusok aránya.
A lakosság jólétét jelentősen befolyásolja a közbiztonság. Az 1990-es években a bejelentett bűnesetek száma jelentősen megemelkedett a gazdasági és a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések terjedése miatt. Ezzel párhuzamosan csökkent az élet elleni bűncselekmények száma.
A rendszerváltást követően jelentősen javult az infrastrukturális ellátottság. A gáz- és csatornahálózatra kötött, valamint a szervezett hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma átlagosan 30 százalékkal növekedett. A telefonellátottság bővülése lényegesen gyorsabb (300 százalékos) volt.
Hazánk állapotát jellemzik a gazdasági indikátorok is. A rendszerváltást követően a gazdaság teljesítménye egyötödével visszaesett. Az államháztartás felhalmozott adósságállománya elérte a GDP 90 százalékát, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig meghaladta a GDP 8 százalékát. Az infláció 20–35 százalék között mozgott. Az évtized végére a gazdaság ismét fellendült és elérte a rendszerváltás időszakának mutatóit.
_____________________________________
Az Európai Unió is méri területének környezeti indikátorait. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency) honlapján (www.eea.eu.int) több mint 200 környezeti indikátort elemeznek. Vizsgálják többek között a közlekedési, mezőgazdasági, levegő-, talaj- és vízminőségi változásokat is. Az indikátorok leírása mellett grafikonokkal szemléltetik a változásokat, valamint a fenntarthatóság szempontjából is értékelik a folyamatokat.
A közlekedési indikátorok listája és a fenntarthatóság szempontjából fontos teendők összefoglalása a Levegő Munkacsoport honlapján magyarul is elérhető (www.levego.hu/kiadvany/nft/fenntartkozl.pdf).
_______________________________



Levegőminőség-vizsgálat fán lakó zuzmók segítségével

Indikátorként, azaz mutatóként növényeket és állatokat is alkalmaznak a közvetlen környezet, főként a vizek, a talaj és a levegőminőség mérésére. A zuzmóknak például a kén-dioxid-terhelés jelzésében (indikálásában) van szerepük.
A kén-dioxid (S02) nagyobb mennyiségben ott keletkezik, ahol kéntartalmú fosszilis tüzelőanyagokat (szén, olaj) használnak (pl. ipari és háztartási tüzelés, hőerőművek). A szennyező anyagok levegőbe jutásuk után előbb-utóbb a csapadékkal vagy a porral leülepszenek a földfelszínen; ez az úgynevezett savas ülepedés, mely károsítja az élő szervezeteket.
A zuzmók gombafonalakból és algákból álló, ún. együttélő (szimbionta), teleptestes élőlények. Növekedési formájuk alapján három típusukat különítjük el: a kéreg-, a leveles- és a bokros zuzmókat.
A zuzmófajok területi elterjedésének térképes ábrázolása alkalmas a különböző mértékben szennyezett levegőjű területek elhatárolására. Ez a bioindikáció, mely információt ad a környezet változásairól és terheléséről. Az élő szervezetek jelenléte vagy hiánya alapján következtetni lehet az ember egészségének potenciális veszélyeztetettségére is.
Biológiai indikátorként azok a zuzmófajok vehetők figyelembe, amelyek legfeljebb 7-es pH-jú fakérgen élnek. (Savas kérgű fa a tölgy, a juhar, a kőris, az éger, a hárs, az akác és a nyár. A platán, a gesztenyék, a nyír és a cseresznye választását nem javasoljuk.) A savas kérgen élő zuzmók ugyanis jobban ki vannak téve a kén-dioxid toxikus hatásának, mert az aljzat nem semlegesíti a savakat, csökkentve a szennyezés hatását.
Általában a zuzmók rendkívül érzékenyek a légszennyezésre, de néhány faj igen nagy ellenálló képességet tanúsít, ezek az ún. toxitoleráns fajok. A levegőminőség értékeléséhez fatörzset 50–200 centiméteres sávban ajánlott megfigyelni, figyelembe véve a fafajt, a telep méretét, típusát, színét, alakját, a zuzmófajt és nemzetségét, valamint egyéb megfigyelési szempontokat. A levegőminőség-index kiszámításának módszeréről részletesebb módszertani útmutató igényelhető a Göncöl Alapítványtól (2600 Vác, Ilona u. 3. Pf: 184. Telefon: 06-27 512-030).

Király-Nagy Éva (kézműves), Tanyi Anita


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.