kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hanyatlik az Élő Bolygó Mutató
Hanyatlik az Élő Bolygó Mutató
Fogy az állatvilág

Számos állatfaj védetté nyilvánítása vált sürgetővé a 2004-es Élő Bolygó Jelentés szerint, amely az emberiség életmódjának bolygónkra gyakorolt hatását összegzi.

Az Világ Természetvédelmi Alapjának (WWF) átfogó tanulmánya, amely az ötödik alkalommal jelent meg 2004-ben, az Élő Bolygó Mutató segítségével (Living Planet Index, LPI) mutatja be a szárazföldi, az édes-, valamint a sósvízi gerinces fajok számának alakulását.
Az összesített mutató tanúsága szerint a szárazföldi állatok száma 30 százalékot, az édesvízieké 50 százalékot, a tengerben élő fajoké pedig 30 százalékot zuhant. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi 30 évben összességében 40 százalékkal csökkent az ismert állatfajok száma, amely számos állat védetté nyilvánítását teszi sürgetővé.

A legutóbbi, 2002-es kiadványhoz képest négy új területtel bővült a kutatás szárazföldi fajokkal foglalkozó része, így most az erdők mellett helyet kapott a füves területek, a szavannák, a sivatagok, valamint a tundrák élővilágának kutatása is.
Érdekes jelenség, hogy míg a 431 vizsgált mérsékelt övi gerinces faj esetében 10 százalékos a csökkenés, addig a mindössze 124 trópusi faj esetében ugyanez a szám 65 százalék.
Szárazföldön

A füves területek, szavannák, sivatagok, tundrák gerinceseinek „népszámlálása” során is hasonlóan rosszak az eredmények: a trópusi egyedek száma 1970 óta hozzávetőlegesen 80 százalékkal csökkent! Ugyanakkor a tanulmány arra is rávilágít, hogy a nagyobb arányú trópusi hanyatlás nem azt jelenti, hogy az ott jelenlévő fajok sokasága már kisebb lenne, mint a mérsékelt övben élőké, ez csupán a harminc év alatt bekövetkezett viszonylagos változást tükrözi populációjukban.
Édesvízben

Az édesvízi fajok között tapasztalható a legnagyobb veszteség, amelyek száma 1970 és 2000 között körülbelül felére esett vissza.
A 25 ezer ismert halfaj közül 10 ezer édesvízekben él, ez a világ állatfajainak 40 százaléka. Az édesvízi ökoszisztéma leromlása egyenes következménye az egyre növekvő emberi igények kielégítésének, mely alatt nem feltétlenül az emberi szükségletek kielégítését kell értenünk.
Egy kiemelt példa az Aral-tó területének csökkenéséről szól. Eszerint 1960 óta a közép-ázsiai térségben a gyapjú és a rizs termesztése miatt jelentősen megnövekedett a vízigény. Ezért az Amu-darja és a Szír-darja folyókból kevesebb víz folyt az Aral-tóba, amelynek a területe ezáltal megfeleződött, sótartalma pedig az ötszörösére nőtt a negyven év alatt. Ennek köszönhetően a folyók torkolataiban élő 319 madárfajból és 70 emlősfajból 2000-re mindösszesen 160 madárfaj és 32 emlős maradt fenn.
Tengerekben

A tengeri fajok mutatója összesen 267 emlős-, madár-, rovar- és halfaj sokaságának változását követi nyomon. Az eredmény ebben az esetben is 30 százalékos csökkenést mutat. Az Atlanti- és a Csendes-óceánban élő fajok populációja viszonylag stabil, emögött a „tápláléklánc lehalászása”-ként ismertté vált jelenség húzódik meg. A probléma valódi gyökere azonban abban rejlik, hogy a túlhalászás miatt jelentősen csökken a halállomány; egyes fajok végleg eltűnnek, ezáltal a szintek is eltolódnak. Félő tehát, hogy a globális halászat ily mértékű terjeszkedése az óceánok ökológiai egyensúlyának felborulásához fog vezetni. 1950 óta az átlag szint a kifogott tengeri halak esetében 3,4-ről 3,1-re csökkent, az édesvízieknél pedig 3-ról 2,8-ra. A legnagyobb visszaesés Kanada, valamint az USA északi partjainál következett be, ahol ez az érték 3,4-ről 2,9-re változott.
Bató Zoltán

Living Planet Report 2004. WWF (www.panda.org/downloads/general/lpr2004.pdf)

______________________________
A tápláléklánc lehalászása

A táplálékszint (TL) azt számszerűsíti, hogy egy adott halfaj vagy egy héjas állat milyen pozíciót foglal el a táplálékláncban. Hogy egyszerűbben megértsük, vegyük például az ajóka (tengerben élő, szardíniaszerű hal) táplálkozási szokásait, mely szerint egyrészt növényi (fito-) planktont (TL=1), másrészt zooplanktont (apró, vízben sodródó állatok tömegét) (TL=2) fogyaszt. A táplálékszint kiszámolásának képlete a következő: TL=1+az élőlény táplálékául szolgáló többi élőlény szintjeinek átlaga (ez esetben 1,5), tehát az ajóka valahol a 2,5-dik szinten helyezkedik el.
_________________________________



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.