A dietetikusok szerint az egészségünk megőrzésére sokkal alkalmasabb a jó minőségű gabonából sütött, teljes őrlésű búza- és rozskenyér, mint a finomított, adalékokkal feljavított fehér és az ehhez hasonló, ún. félbarna kenyerek. Sok szegényebb országban a legolcsóbb ma is – az egészséges – tömör, barna színű, sokáig elálló kenyér. A fehér, kalácsszerű pékárú évszázadokon át a gazdagság szimbóluma volt. (lásd Runeberg versét a Lélegzet 2004. áprilisi számában)

Hiába terem kiváló minőségű gabona Magyarországon, hiába figyelmeztetnek a táplálkozási szakértők, évtizedek óta a világos színű, könnyű, másnapra már kiszáradó, kevés rostot tartalmazó kenyeret árulják a legalacsonyabb áron. Ezért a többség ezt fogyasztja, és a közétkeztetésbe is ez kerül. A korpás vagy rozsos, barna, tömör, esetenként magokkal felturbózott kenyerek nem kaphatók mindenütt, és áruk lassan a húséval vetekszik.

Az üzleti morál és a pontatlan előírások ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a „barna kenyeret” is hamisítják. Egyszerűen átfestik a fehéret, hogy drágábban adhassák el. A gyártó gyakran annyi fáradságot sem vesz, hogy a színező anyagot egyenletesen bedolgozza a tésztába. Azt hittem eddig, hogy a hamisítók a nálunk egyre terjedő jogi csűrés-csavarás mögé bújva csak a „magos” vagy „barna” elnevezésű kenyeret merik festeni. Tévedtem. A XVII. kerületben székelő Panini Kft. „Bajor paraszt kenyér” megjelöléssel gyártja a barna habkönnyű lufikenyeret. Az e havi citrom díjat a Panini Kft.-nek és név nélkül a többi kenyérfestőnek, és minőséget rontó pékségnek szánjuk.