Steven Schelpel, a holland közlekedési minisztérium munkatársa neves németalföldi festők XVII. századi festményeinek bemutatásával kezdte előadását. A képeken a delfti gyerekek az utca szélén játszottak a házuk előtt, miközben a felnőttek (többnyire az idősek) a házban dolgoztak és közben az ablakon vagy az ajtón keresztül a gyerekeket is figyelemmel tartották. Ekkor az utca még vonzó és biztonságos hely volt. A ház előtti „stoep” (lépcső, kis teraszféle) a kereskedésre, a portékák kihelyezésére szolgált, de gyakran ültek le ide az emberek csak egy kis beszélgetésre is. A szűk utcákon a gyalogos forgalom volt a jellemző, az árut kézi kocsival vagy lovasszekérrel szállították az utca középső részén.

Az 1960-as években az utcák már teljesen más képet mutattak. A „stoep”-ok nagyrészt eltűntek, az utcákat parkoló és közlekedő autók foglalták el. A gyalogosok az utca szélén kialakított keskeny járdákra szorultak, az utcán már nem játszottak gyerekek.

A 70-es évek elején a 80 ezer lakosú város egyik utcájának lakói elfoglalták az utcájukat: sétálgattak, játszottak az utca közepén, és növényeket ültettek. A város vezetői rövid ellenállás után beadták a derekukat, és ezzel elkezdődött az utcák újabb átalakítása, az úgynevezett „woonerf”-ek (lakóövezetek) létrehozása. A „woonerf”-ekben a gyermekek is biztonságosan közlekedhetnek és játszhatnak az utcákon, de az autóforgalom is megengedett. Mindezt a következő intézkedésekkel érték el:

• 15 km/órára korlátozták az autók sebességét;
• lehetővé tették, hogy a gyalogosok az utcát teljes szélességében használják;
• fákat ültettek az utcákra, különösen ott, ahol a nagy autóforgalom miatt korábban nem lehettek fák;a házak előtt kis „félmagán” területeket hoztak létre növényekkel és padokkal, amelyek a régi „stoep” szerepét töltötték be;
• az új körülményeknek megfelelően átalakították a terület világítását.

A kezdeményezés rohamosan terjedt az egész országban. A kormány külön közlekedési szabályokat alkotott a „woonerf”-ekre, és egy bizottságot hozott létre, hogy központilag is segítsék az ilyen övezetek kialakítását Hollandia városaiban és falvaiban. Így gyakorlatilag minden településen általánossá vált a forgalomcsillapítás, és viszonylag kevés nagyforgalmú átmenő út maradt.

A 80-as években újabb fordulat következett: a delfti városi tanács a kerékpározás feltételeinek gyökeres javítását tűzte ki célul. A holland városok között elsőként hoztak létre egy teljes kerékpáros úthálózatot. Ez részben a meglévő kis forgalmú utcákon alapult, azonban egy sor kiegészítő intézkedést is kellett hozniuk, mint például a kétirányú kerékpáros forgalom lehetővé tételét az egyébként egyirányú utcákban, kerékpárutak megépítését a főútvonalakon, az útkereszteződések és a közlekedési lámpák átalakítását.

A 90-es években szigorúan korlátozták a parkolást, és egyes utcákat, tereket időszakosan vagy teljesen lezártak a gépkocsiforgalom elől.

Francine Loiseau van Baerle francia tudományos újságírónő előadásában elmondta, hogy a francia kormány a helyi önkormányzatokkal együttműködve az 1980-as években országos programot hirdetett és valósított meg „Biztonságosabb városok, balesetmentes negyedek” címmel. Ennek eredményeként sok városban hoztak létre 30 km/órás forgalomcsillapítású területeket. Sőt, számos helyen a főutakat is szűkítették és kanyargósabbá tették, hogy ne száguldozhassanak a gépjárművek. Párizsban a négysávos utak egy részét kétsávossá alakították át, és az így felszabaduló helyet a gyalogosok és a kerékpárosok rendelkezésére bocsátották, vagy buszsávokat létesítettek. Grenoble-ban, Montpellier-ben és más városokban új villamosvonalakat hoztak létre, és ezek mentén olyan utcákat alakítottak ki, ahol a villamosokon kívül csak gyalogosok közlekedhetnek.

Ute Hoogeveen-Breithaupt arról a vizsgálatról számolt be, amelyet Marco Hüttenmoser oktatáskutató és munkatársai végeztek Svájcban. Az alpesi ország településein az elmúlt 30 évben hatalmas mértékben emelkedett a gépjármű forgalom, ennek ellenére a közlekedési balesetekben megsérült 5–9 éves gyermekek száma csaknem 70 százalékkal csökkent. A politikusok azt hangoztatták, hogy ez a közlekedésbiztonsági intézkedéseknek, a korszerűbb járműveknek, az utak jobb kialakításának és a felvilágosító programoknak volt köszönhető. A „Gyermek és Környezet” Kutató és Dokumentációs Központ (Forschungs- und Dokumentationsstelle „Kind und Umwelt”) vizsgálatai azonban kimutatták, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A balesetek csökkenésének fő oka ugyanis az, hogy a szülők egyre kevésbé engedik meg gyermekeiknek, hogy az utcán sétáljanak vagy játsszanak. Ha mégis kimennek, rögtön autóba ülnek, és azzal viszik őket mindenhová.

A kutatások során az is bebizonyosodott, hogy jelentős hátrányt szenvednek azok a gyerekek, akiknek nincs lehetőségük, hogy egyedül menjenek az utcára és a szülők felügyelete nélkül játsszanak a szabadban kortársaikkal. Fizikailag elmaradnak, társasági kapcsolatra való képességük is jóval gyengébb, és önállótlanabbak, mint azok a társaik, akik biztonságos utcákban laknak, és így több szabadságot élveznek. További érdekességet is kimutattak a kutatók: azok a fiatal családok, amelyek biztonságosabb utcákban laknak, hétvégén feleannyi utat teszek meg autóval, mint a forgalmas utcák környékén lakók (160 kilométer helyett átlagosan mintegy 80 kilométert). Tehát akik jól érzik magukat otthon, azok kevésbé tartják szükségesnek, hogy kiruccanjanak, és valahol egy jobb helyet keressenek. Amint az már korábbi pszichológiai vizsgálatokból ismeretes, rendkívül fontos, hogy az emberek otthon érezzék magukat ott, ahol élnek.

Miután az eredmények nyilvánosságra kerültek, megsokszorozódtak a lakossági kezdeményezések a forgalom csillapítására. A fővárosban, Bernben például rendszeresen több utcát elfoglaltak úgy, hogy asztalokat és játékokat helyeztek az úttestre, és játszottak, sportoltak, ünnepeltek. A hatóságok végül kénytelenek voltak engedni, és rendeletet hoztak a „találkozó utcákról”, így törvényessé téve ezeket a megmozdulásokat. Az utóbbi időben pedig egyre több forgalomcsillapított övezetet hoznak létre a svájci településeken.

Hirojuki Imai japán gyermekorvos, az „Előnyt az embereknek az autókkal szemben!” hálózat igazgatója beszámolt arról, hogy az elmúlt 50 évben 99 százalékkal (!) csökkentek a japán településeken azok a területek, ahol gyerekek mezítláb szaladgálhatnak. A legtöbb ilyen terület helyét utak és parkolóhelyek foglalták el. A szabad területek hiánya és a gépjárművektől való félelem megfosztja a gyerekeket attól, hogy a szabadban játszhassanak. Az ő felméréseik szerint is ez az állapot igen kedvezőtlenül hat a gyermekek fejlődésére. A mozgáshiány, a megritkult társas kapcsolatok és a növekvő stressz egyre inkább aggasztja a szülőket. Ezért is alakult meg a mozgalmuk, amely tudományos kutatásokat és felvilágosító munkát végez azért, hogy az autó uralta társadalmat egy emberközpontú társadalommá változtassa át.

A konferencia nemcsak előadásokból állt, hanem gyakorlati munkából is. A résztvevők az egyik lakótelepen találkoztak és hosszasan beszélgettek az ott élő – főleg bevándorló családokból származó – gyerekekkel, akik előzőleg hulladék anyagokból egy makettet készítettek arról, milyennek szeretnék látni a környezetüket. A gyerekek elmondták, remélik, hogy kívánságaikat figyelembe veszik a város vezetői.

A résztvevők egy egész napos kiránduláson sok különböző lakóterületet ismerhettek meg Delftben és Hágában, és egy kérdőív segítségével értékelték a közterületeket abból a szempontból, hogy azok mennyire „gyermekbarátak”.

A konferencia végén ellátogattunk Houtenbe is. (Erről a városról a 2005/6. számunkban írtunk bővebben.) Szombati nap lévén, épp vásárt tartottak. A vásárterület nagy részét a várost és fejlesztési terveit bemutató standok foglalták el, ahol bárki szóban és írásban is tehetett észrevételt, és gondolatait megoszthatta a várostervező szakemberekkel és a politikusokkal.

Ha azonban ezek után bárki is azt gondolná, hogy Hollandiában találhatjuk a környezetbarát településfejlesztés és közlekedés mintaképét, azt ki kell ábrándítanom. A települések mértéktelenül szétterjeszkedtek, aminek következtében igencsak visszaszorultak a természetes, természetközeli, és a mezőgazdasági területek is. Az ilyen településszerkezet mellett pedig hiába jó a tömegközlekedés, óriási az autóforgalom. A forgalomcsillapított utcákban pedig a felület nagy részét a parkoló autók foglalják el…

A konferencia teljes anyaga angol nyelven megtalálható a Levegő Munkacsoport irodájában, valamint a http://www.urban.nl/childstreet2005 honlapon

A cikkhez kapcsolódó képek megtekinthetők
a Levegő Munkacsoport honlapján a Képtárban, a
http://www.levego.hu/keptar/2005_gyermek_utca_delft/index.htm
cimen.