kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Jogvédő civilek


A politika, a gazdaság, a kereskedelem szerkezete, a fogyasztói szokások, a kínálat és az árak is, jócskán megváltoztak, ám a fogyasztóvédelmi érdekek képviselete még mindig gyenge Magyarországon.
Kivel nem fordult még elő, hogy a sarki kis közértben csak a számológépen adják össze az árakat, s a nyugtát nem kapja meg automatikusan, a tévesen beütött kefirt, a lejárt szavatosságú konzervet pedig csak otthon veszi észre. De ha meg is kapja, a vásárolt tételek „2-es gyűjtő” néven szerepelnek, így soha nem tudjuk meg, mi mennyibe került. Vagy ha átalány villanyszámlánk után az év végén váratlanul a szokott tétel háromszorosával lep meg minket a szolgáltató.
Bosszantó, de mégis mi ez ahhoz képest, amikor a rendszerváltozás előtt csak csúszópénzért lehetett radiátorhoz, vagy évekig tartó várakozással Wartburghoz jutni. Hol van már, amikor a szomszéd néni felháborodottan panaszkodott, hogy a párizsit a közeli boltban 4,60-ért mérik, a 3,60-asért két utcával odébb kell menni.
Az üzleti élet szereplői saját szakmájukban értelemszerűen szélesebb körű ismeretekkel rendelkeznek, mint mi, fogyasztók. A piacon pedig mindkét fél saját érdekeit próbálja érvényesíteni. Természetes, hogy a tájékozottabb, a felkészültebb fél nyeri a játszmát. Ha mindez a jogszabályok keretei között történik, a vesztes – többnyire a vásárló – szívja a fogát, de lenyeli a békát, s remélhetőleg tanul az esetből, legközelebb már előrelátóbb lesz. Ha azonban a jog sérül, a károsult keresi az igazát.
A fogyasztók közül azonban kevesen ismerik jogaikat, kevesen készülnek fel tudatosan a vásárlói döntésekre, nem ismerik a panaszlehetőségeket, s a hatóságoktól egyre gyakrabban hallhatják, hogy ők nem foglalkoznak egyéni panaszokkal. Jó esetben tanácsot kapják, hogy keressék a békéltető testületet, forduljanak a civil fogyasztóvédőkhöz vagy a bírósághoz. Egyre többen érzik úgy, hogy kiszolgáltatottságuk nőttön nő.
Kellően védenek bennünket a törvények?

Betartják-e a jogszabályokat? Ha nem, van-e, aki kikényszerítse? 2004. május 1-je óta Magyarország az Európai Unió tagja, csatlakozásunk feltétele volt, hogy jogrendünket az Unióban hatályoshoz igazítsuk. De vajon jó-e az a magyar fogyasztónak, ha a jóval tudatosabb vásárlónak minősülő uniós polgárra szabott közösségi irányelv előírásait egy az egyben átvesszük?
Vajon a kötelező tájékoztatás hat-e a hazai fogyasztóra, elolvassa-e a bankok, biztosítók szerződéseinek minden pontját és csak akkor írja alá a szerződést, ha minden pontját megértette? Visz-e magával szemüveget, hogy az apró betűs összetételt is el tudja olvasni a gyümölcsitalon, hogy a 10 forintos visszajárót meg tudja különböztetni az 50 forintos érmétől?
Egyáltalán tudjuk-e befolyásolni, s ha igen, miként, hogy a születendő jogszabályok a mi érdekeinket – fogyasztókét – is figyelembe vegyék? A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi törvény a fogyasztói érdekképviseleti szerveket feljogosítja az érdekegyeztetésben való részvételre. De tudjuk jól, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. Hiába az ellenvélemény, ha azt nem veszik figyelembe, hiába a kötelezés, ha a jogalkotó 1-2 napos határidőt szab a vélemény megalkotására, ha voltaképpen saját maga vagy a gazdálkodók, képviselők véleménye alapján dönt, és teheti mindezt következmények nélkül.
Még élénken él emlékezetemben a hírközlési törvény megalkotása, mikor az elhangzott vélemények figyelmen kívül hagyása oda vezetett, hogy a kihirdetését követő 2 hónapon belül 129 helyen javasolták a törvény módosítását. Hiába a véleménykérés, ha az indokoló számadatok titkosak, ha politikai „csakazértis” indulatok és nem az észérvek döntenek. Hiába a lehetőség, ha nem lehet igénybe venni szakembert kilónyi vastag előterjesztések véleményezéséhez. Újabban a fogyasztóvédelmi szervezetek támogatása erre már nem szolgál. Vajon bele tudunk-e szólni mi magyarok az uniós jogalkotásba?
E téren több csatornát is tudnak használni a fogyasztót képviselő szervezetek. Az Európai Parlament illetékes, Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának magyar tagjai többnyire érdeklődnek a hazai fogyasztókat képviselő szervezetek véleménye iránt s alkalomadtán meg is jelenítik azt az európai parlamenti viták során (ha csak egységes frakcióvéleménybe nem ütközik, mint az az élelmiszer ajánlások terméken való feltüntetése esetén történt. A részletek az OFE honlapján, a „Szigorúan nyilvános” sorozatban olvashatók – http://www.ofe.hu) Az Európai Fogyasztók Szövetsége, a BEUC (Bureau Européen des Unions de Consommateurs) is komolyan lobbizik érdekünkben, támaszkodva a legnagyobb hazai és a többi európai tagszervezetének véleményére.
Az Európai Parlament által történő elfogadás előtt az Európai Bizottság tervezeteit az Unió két fóruma is megvizsgálja. Az érdekeltek véleményezhetik és véleményezik is – a kötelezettség itt nem esetleges – a tervezeteket. Egyikük a Régiók Bizottsága – értelemszerűen a régiók érdekeit jeleníti meg, a másik az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottsága, az EGSZB, ahol a társadalom különböző rétegeinek képviselői, közöttük jómagam is mondhatok véleményt. Az elmúlt egy évben kihasználva a lobbizás technikáit, egyre sikeresebben tudjuk honfitársaink érdekeit az európai és így áttételesen a hazai jogrendben megjeleníteni.
Oktatás és tájékoztatás

A fogyasztóvédelmi tájékoztatás és oktatás a tudatos magatartás kialakításának két fontos eszköze. Jól tudjuk, hogy nem lehet minden kereskedő mögé ellenőrt állítani, a felkészült (felkészített) fogyasztó a legjobb védője saját érdekeinek. Egyre több társadalmi fogyasztóvédelmi szervezet készít ismertető füzeteket, tart lakossági fórumokat, ahol egy-egy témakörben, konzultációs lehetőséget is biztosítva tájékoztatja a fogyasztókat az élelmiszerbiztonság, a helyes fogyasztói döntés meghozatalának, vagy a felmerülő speciális panaszok orvoslásának módjairól.
Már egy éve előfizethető és kapható a nagyobb újságos standokon az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület reklámmentes fogyasztói magazinja, a Kosár, amelyben tesztek, árkörképek, tematikus feldolgozások segítik az olvasó eligazodását. Hírt ad a lap a békéltető testületek határozatairól, s a jogász jó tanácsokkal látja el a kárt elszenvedőket, illetve akik szeretnék ezt elkerülni. Bár a fogyasztóvédelem letéteményese az állam, a lap megismertetéséhez soha nem nyújtott elegendő támogatást, sőt, hét szám megjelenését követően 5 hónap diétára ítélte a lapot, reméljük nem véglegesen.
Az oktatás ugyan része a 2003–2006. évre szóló környezeti fogyasztóvédelmi koncepciónak, és az oktatás állami feladat, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége által uniós támogatással megjelentetett tankönyv jellegű diáknaptár és kézikönyv az egyedüli, ami az iskolákhoz eddig nagyobb példányszámban eljutott.
S mi a helyzet a panaszosokkal? Nos, az 5 hónapnyi támogatás itt is elmaradt, de a legnagyobb egyesület tanácsadóinak megszállottsága okán, s hogy a pórul járt fogyasztó ne maradjon eligazítás nélkül, az OFE országszerte 35 városban folytatja tevékenységét, segít eligazodni a tanácstalanoknak. Teszi ezt a hozzá forduló külföldiekkel is, még ha a több mint két éve késlekedő állami jogszabályi előkészítés miatt mindeddig nem jöhetett létre az uniós fogyasztói tájékoztató és határokon átnyúló panaszmegoldó hálózat magyar irodája. 2004 májusa óta e tehetetlenkedéssel euró-százezrektől esett el az ország, tízmillióktól a hazai fogyasztók, fogyasztóvédők.

Már több mint hat éve működik, bár alultervezettség miatt épp halódik a békéltető testületek rendszere. Ide jár békülni a fogyasztó és a vállalkozó, ha szándékában áll, és ha el akarja kerülni a bírósági utat. Aki mégis perre megy, fizetheti az ügyvédet, s mint a hazai bíróságok tapasztalatai mutatják, éveket várhat az igazára, ha addig meg nem szűnik a gazdálkodó szervezet, s nincs kin behajtani a kárt.
Az elmúlt közel negyedszázad alatt önálló szakmává vált a fogyasztóvédelem, civil szervezetei egyre ismertebbek a lakosság körében, a tömegmédia szívesen támaszkodik megbízható szakembereik véleményére. Félő azonban, hogy „társadalmasítás” címén a komoly szakemberekkel nem rendelkező kormányszerv szétveri az érdemi szakmai munkát. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület esetében a 2005 októberében a 2004. évi támogatás megelőlegezett több milliós összegét egyre csak várja az egyesület. Remélhetőleg nem hiába.
Legújabb fejlemény, hogy a tíz frissen csatlakozott ország fogyasztóvédelmi helyzetét Kirstensen európai parlamenti képviselő jelentésben értékeli az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága számára. Ebben javaslatokat, ajánlásokat fogalmaz meg a bizottság és a tagországok számára. Jó szívvel ajánljuk ezeket az érintettek – a jogalkotók, a hatóságok, a civil fogyasztóvédelmi szervezetek és nem utolsó sorban a hazai fogyasztók figyelmébe. Tájékozódni a részletekről az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnél lehet.
Garai István,
az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület
ügyvezető elnöke



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.