Míg a legtöbb éghajlatváltozással foglalkozó kutatás nem megy tovább a 2100. évnél, a Tyndall Éghajlatváltozási Kutatóközpont és a Brit Környezetvédelmi Ügynökség „Éghajlatváltozás évezredes idôtávon” címû friss tanulmánya 3000-ig vizsgálta a lehetséges változásokat.

A jelentés többféle lehetséges jövôbeni széndioxid-kibocsátási mennyiséget vesz figyelembe: mi történik, ha „minimalizálják” a kibocsátásokat, vagyis 2020 és 2200 között fokozatosan nullára csökkentik (ebben az esetben az emberiség további 1 130 gigatonna (gt) szenet éget el 3000-ig)? Mi történik, ha a „szokásos üzletmenetet” folyatva elégetjük a Föld teljes megmaradó 4 000 gt mennyiségû hagyományos fosszilis tüzelôanyag-tartalékát? Mi történik a legkedvezôtlenebb forgatókönyv esetében – azaz akkor, ha az emberiség 15 000 gt mennyi­séget éget el 3000-ig olyan módon, hogy a nem hagyományos tüze­lôanyagokat, például az olajpalát és a metánhidrátokat is felhasználja.

A növekvô széndioxid-kibocsátás az egyik modellben hirtelen éghajlatváltozáshoz vezet, a meleg tengeráramlatok leállnak, és a tengerek hômérséklete hirtelen 3 Celsius fokkal esik. A második változásra akkor kerül sor, amikor gyors ütemben eltûnik a jég az Északi-Jeges-tengerbôl. Ez akár 8 Celsius fokkal is felmelegítheti az északi sarkvidéki tengereket, a Brit-szigetek földrajzi szélességén található szárazföldek hômérsékletét pedig 5 fokkal emelheti néhány évtized leforgása alatt.

2100. után a felmelegedés mértéke a mostani négyszeresére növekedhet. Ha minimálisra csökkentjük a kibocsátásokat, a hômérséklet-emelkedés valószínûleg nem lesz nagyobb 1,5 Celsius foknál, de ha tovább folytatjuk a fosszilis tüzelôanyagok égetését, akkor akár a 15 fokot is elérheti. A tengerek szintje 3000-re 11,4 méterrel emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy ha nem cselekszünk, akkor az Egyesült Királyság alacsonyan fekvô területeit – Londont is beleértve – elönti a tenger. Az elôrejelzések szerint az óceánok pH-értéke drámai módon csökkenhet, ami veszélyt jelent a tengeri élô szervezetekre, például a korallokra és a planktonokra. A planktonokat érintô ilyen alapvetô változás komoly következményekkel járna a tengeri ökoszisztéma többi részében is.

Az egyetlen forgatókönyv, amely hosszú távon elkerüli a veszélyes éghajlatváltozást, a minimális kibocsátás fejlôdési útja. Ez a forgatókönyv kismértékû globális kibocsátás-növekedéssel számol 2025-ig, majd állandó lineáris csökkentéssel 2200-ig. Ijesztô tendencia, hogy sok európai országban a kibocsátások jelenleg újra emelkednek.

www.environment-agency.gov.uk/commondata/acrobat/tyndall_1298654.pdf