■ Került már olyan helyzetbe, hogy valaki egy vaskos borítékot akart a zse­bébe csúsztatni, hogy elintézzen valamit, úgymond barátilag?
Még nem. Ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön, ezt a helyzetet meg kell teremteni. Véleményem szerint nem vastag borítékokkal kezdődik a kor­rupció, hanem fokozatosan, lépcsônként előkészítve. Nyilván forognak azok a nevek, akik nem vetik meg a vaskos borítékokat, nem állnak ellen a kísértéseknek. De a korrupció csak az egyik eszköze az extraprofit elérésének. Ilyen eszköz lehet a zsarolás, a fe­nyegetés, a megfélemlítés és végsô soron az erôszak is. Egyre több kollégám kap veszélyes fenyegetéseket, ha el akar végezni egy ellenőrzést. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a testi épségük forog kockán. Erre is fel kell készíteni az embereinket.

■ Hogyan lehet kivédeni az ilyen helyzeteket?
Először is olyan javadalmazási rendszert kell biztosítani, amely nagyobb lehetőséget ad az állami szervnek a munkatársak kiválasztásánál. Ha alacsonyabb fizetést tud ígérni, kisebb körből válogathat, és kevésbé támaszthat erkölcsi vagy egyéb minőségi követelményeket. Aki az állam vagyonával gazdálkodik, vagy ezzel kapcsolatos hatósági döntéseket hoz, azt már a felvételkor kellene szűrni, mennyire hajlamos a korrupcióra. Erre megvannak a módszerek. Ha már valaki bent van egy rendszerben, azt megfelelő módon kell ellenőrizni.
Erre egyébként van jogszabályi keret. Azok, akik B, C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezettek, komoly felvételi szűrőn esnek át. Bizonyos munkaköröknél működtetni kell az életvitel-ellenőrzést is. Fontos eszköz a vagyonnyilatkozat leadása és ellenőrzése meghatározott munkakörökben.

■ Hiába adják le a tisztviselők a vagyonnyilatkozataikat, ha nem vizsgálja meg senki, mert hiányoznak a személyi és anyagi feltételek az ellenőrzéshez. Még ennél is fontosabb azonban a korrupció okainak vizsgálata és megszüntetése. Léteznek-e erre elképzelések?
Például növelni kell a döntési folyamatok átláthatóságát, mert jelenleg az ügyfelek sokszor nem tudják, mit hogyan kell tenniük. Le kell rövidíteni az elhúzódó ügyintézési határidôket. A rohanó gazdaságban, a „percrekész” („Just in time”) kereskedelmi rendszerekben senki nem ér rá 6-8 órát várni a határon. Inkább megkockáztatja, hogy pénzért soron kívül intéztesse el az ügyét. Nem is törvénytelenséget kér, csak azt, hogy végezze el a munkáját valaki. Persze ez is korrupciónak számít.
Ha az államigazgatás, az igazságszolgáltatás lassan működik, akkor ez az egyik alapvetô oka a korrupciónak. Ha a nyilvánosság hiányzik, ha nem őszinte egy hatóság, ha nem tájékoztatja rendesen az ügyfeleket, ez is oka a korrupciónak, és ezáltal meggyengül az emberek bizalma a hatóságban. A közigazgatásban nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.
Fontos, hogy kockázatelemzés elôzze meg a vizsgálatra kiválasztott alanyokat, ne az ellenôrre legyen bízva, kit akar megvizsgálni. Jó az a törvénykezési folyamat, amely szerint a passzív vesztegető, tehát aki nem a hatóság tagja, de valamilyen vesztegetési ügybe belekerült, és feltárja azt a hatóság előtt, mentesül a felelősség alól. Ez fontos változás a jogban. Hivatalos személy esetében pedig olyan szigorítást hozott a bûntető törvénykönyv, amely szerint ha korrupciós bűncselekmény gyanúját észleli, és nem tesz feljelentést, akkor a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért is felelősségre vonható!

■ Ezek szerint törvényileg adottak lennének a lehetőségek, hogy javuljon a helyzet?
Lehetne szigorítani az összeférhetetlenségi szabályokat, lehetne a nemzetbiztonsági ellenőrzések körét bôvíteni, és modern etikai kódexeket kidolgozni minden szervnél. De úgy vélem, a kormány korrupcióellenes lépései, az üvegzseb törvény, a büntető törvénykönyv módosítása fontos lépések voltak. Komoly eredményt akkor lehet elérni, ha nemcsak állami oldalon van konszenzus, hanem az emberek oldaláról is. A VPOP egy hónappal ezelôtt kötött szerződést az ügyfeleit tömörítô civil szervezetekkel, amelyben közösen vállaltuk, hogy együtt fogunk fellépni a korrupció ellen, főleg információcserével.
Az EU-n belül vannak olyan országok, ahol az ún. üzletszerzési jutalékot le lehet írni kiadásként. Ha például egy üzletember kifizet valakinek 8 százalékot, hogy Bulgáriában üzletet kössön, ez lehet kenőpénz. De ha on-line rendszerben az összes ország adóhatósága látja, hogy ez az ember ennyi pénzt kapott, akkor megkérdezheti, hogy adózott-e utána.

■ Erről két dolog jut eszembe. Ha azt látja egy gyerek, hogy a szalonspicces sofőrt néhány ezer forintért elengedi a rendőr, és az ellenőrnek is elég pár száz forint, amikor jegy nélkül utazunk, akkor természetesnek veszi, hogy pénzzel mindent el lehet intézni, és élni is fog a lehetőséggel felnőttként. A másik, hogy a legnagyobb pénzek állami szinten tűnnek el.
A korrupció olyan, mint az AIDS. Az AIDS az ember immunrendszerét teszi tönkre, a korrupció a társadalom immunrendszerét. Nagyon kényes kérdés. Az államigazgatási szervekbe vetett bizalmat rontja. Mert ha valaki előnyhöz jut a korrupció útján, azzal nem tud versenyezni egy tisztességes ember. Nyilván más most a korrupció, mint a rendszerváltás elôtt, amikor hiánygazdálkodás volt, és mindenki tudta, hogy ha a pult alól akar vásárolni, azt meg kell fizetnie. Ma már megszűnt a korábbi hiánygazdálkodás, ma az idő hiányzik, és az extraprofit a legfontosabb szempont.
Fontos leszögezni, hogy működik hazánkban a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal, és az országgyűlésnek is megvan az Összeférhetetlenségi Bizottsága. Magyarország minden fontos nemzetközi egyezményhez csatlakozott, és a jogalkotása ezek mentén történt. Viszont ezeket az elhatározásokat végre kell hajtani. A közbeszerzési törvény mentén például nagy pénzek mozognak. Olyan rendszert kell kialakítani, amely olcsóbbá, átláthatóvá és számonkérhetővé teszi a közbeszerzéseket, hogy ne lehessen kikerülni a tárgyalásos és nyilvános közbeszerzést a meghívásos rendszerekkel. Akár az általános iskolában lehetne tanítani, hogy miről is van szó, hogy egy gyerek tudja, mit kockáztat, ha korrumpál, és milyenné válik az a társadalom, amelyik hagyja elburjánzani a korrupciót.

■ Egyre többet lehet olvasni a sajtóban olyan ügyekről, hogy például egy önkormányzati képviselő – legyen szó jegyzőről vagy polgármesterről – helytelen határozatot hozott, jogszabályba ütköző dolgokat írt alá, hatóságokat megkerülve adott ki engedélyeket, mégis azt látjuk, hogy a helyén marad és röhög a képünkbe. Kinek a felelőssége, hogy ez ne így legyen?
Mindenkinek van munkáltatója, még a miniszterelnöknek is. A munkáltatónak pedig vannak munkajogi lehetőségei. Azt gondolom, amennyiben megalapozott az a gyanú, hogy jogsértés történt vagy szolgálattal kapcsolatos kötelezettségszegés, de még büntetôjogilag nem lehet értékelni, mert évek múlva lesz csak jogerős az ítélet, akkor munkajogi intézkedésekkel nagyszerűen és gyorsan közbe lehetne lépni. A bün­tetőeljárással együtt meg kell indítani a fegyelmi eljárást, és ha olyan horderejű a dolog, fel kell függeszteni a munkavégzést. Itt a VPOP-nál alkalmazzuk ezt az eljárási módot. Ugyanakkor óvatosan kell ezzel bánni! Nyilván az önkormányzatokat nem nekem kellene megvédenem. De a tisztségviselőket és a polgármestereket is megilleti az ártatlanság vélelme, hiszen a korrupció egyik formája a lejáratás, és amíg nem bizonyított a jogsértés, addig nem lehet senkit meg- és elítélni.

■ Becsléseik szerint az esetek hány százalékára derül fény a VPOP-nál?
Évente 25–30 ügyrôl szerzünk tudomást. Korrupciós ügyekkel az állomány számának 0,4 százaléka érintett évente. Az uniós csatlakozás idején ez 1,32 százalék volt, mert 1100 kilométer vámszakasz szűnt meg, és a szükségszerû leépítések előtt egyesek még ki akarták használni az utolsó lehetőségeiket. Ebben az időszakban volt egy olyan ügy, amelyben több mint 50 hivatalos személy volt érintett. A Vám- és Pénzügyőrségnek 8 éve van korrupcióellenes stratégiája, külön cselekvési tervet dolgoztunk ki az uniós csatlakozás idejére. Már 1997-ben volt etikai kódexünk, számos belső normát hoztunk. Aki ide szegődik, bizonyos jogainak a korlátozását el kell fogadnia. Egy hétköznapi példa: bejelentés nélkül nem lehet nagyobb mennyiségû pénz egy vámügyintézőnél, hogy ne kelljen magyarázkodnia egy ellenőrzésnél. Kiépítettünk egy informatikai térfigyelő-rendszert, a kamionterminálokon elektronikus parkolójegy-rendszer működik, így például én meg tudom nézni, hogy hány autó áll, és mióta várakozik a parkolókban. Most pályáztunk meg egy OLAF projektet, mert országos szintű kutatást és segédanyagot szeretnénk készíteni a korrupcióról. (Az OLAF az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala – a szerk.)


■ Arról lehet hallani, hogy most is folyamatosan leépítik az ellenőrző szerveket, például az ÁNTSZ-t és a közlekedési felügyeleteket. Hogyan érinti ez a VPOP-t?
Most a pénzügyi kormányzat abban erősített meg bennünket, hogy nálunk nem kerül sor további leépítésekre, akkor sem, ha Románia csatlakozik az EU-hoz, és 400 kilométer határszakasz szűnik meg. A jövedéki termékek ellenőrzésében és a mélységi ellenőrzésben szükség lesz ekkora állományra. Az utóbbi azt jelenti, hogy nem a határokon, hanem az országon belül fokozzuk az ellenőrzést mobil csoportokkal. Ezeket szokták a köznyelvben „vámkommandónak” nevezni.

■ Hogyan segítheti a korrupció elleni küzdelem a környezetvédelmet?
A környezetvédelem gazdaságvédelmi kategória, én a gazdasági bűncselekmények közé sorolnám, ha valaki vét ellene. Hiszen ha valaki a környezetet rongálja, például hulladékot csempész vagy törvényellenes módon helyez el, vagy ha úgy szerez gazdasági előnyt, hogy nem tartja be a megfelelő környezetvédelmi előírásokat, mert ez növelné a költségeit, az óriási károkat okoz egy ország gazdaságának is, mert olyan módon hat a piacra, mint a korrupció.
És akkor még nem beszéltünk a természeti értékek csempészetéről vagy akár a veszélyes anyagok szállításáról, amelyet ha nem ellenőrzünk megfelelően, akkor katasztrófát is előidézhetnek az ország területén.