A Levegô Munkacsoport idén áprilisban döntött arról, hogy csatlakozik a Gyalogosok Nemzetközi Szövetségéhez. A szervezet elnöke, Ole Thorson dán építômérnök, aki 1964‑ben a közlekedésbiztonság témában írta a doktori disszertációját, és azóta is ezzel a – bevallása szerint – izgalmas problémakörrel foglalkozik. Harminc éve Spanyolországban él, és radikálisan védi a gyalogosok érdekeit. A 65 éves környezetvédô titulusait hosszan lehetne sorolni: a Spanyol Közlekedési Balesetmegelôzési Szövetség alelnöke, a Katalán Gyalogosszövetség megalapítója és elnökségi tagja, 2005-tôl a Gyalogosok Nemzetközi Szövetsége (IFP) elnöke, a Katalán Tömegközlekedést Népszerûsítô Egyesület alapítója és alelnöke. Ole Thorson szerint a városi közlekedés általános szabályaiként kellene elfogadni a következôket:

• Az utcák tervezését mindig azzal kell kezdeni, hogy biztosítják a gyalogosok számára szükséges minimális teret (3 méter mindkét oldali járdához).
• Az utcahálózatot két csoportra kell felosztani: helyi utcákra (az utcák 75 százaléka) és fôútvonalakra, ahol a forgalom 75 százaléka zajlik. A helyi utcák esetében 30 km/h sebességkorlátozást kell érvényesíteni.
• Minden lakos számára – és különösen az iskolás gyermekek és dolgozók részére – elfogadható távolságban és gyakorisággal kell tömegközlekedési hozzáférést biztosítani a nap 24 órájában.
• A forgalomirányítási rendszerekben a tömegközlekedési jármûveknek kell elsôbbséget kapniuk.
• Nem szabad megengedni a személygépkocsik parkolását a közterületeken.
• A gépjármûforgalom nagysága nem haladhatja meg azt a szintet, ami a környezetvédelmi feltételek (például levegôtisztasági határértékek) betartásához szükségesek.
• Konfliktushelyzetekben, például amikor át kell kelni az úttesten, a gyalogosoknak kell elsôbbséget adni. Az idôsek és a mozgáskorlátozottak biztonsága és kényelme érdekében a gyalogosok sebességét legfeljebb 0,75 m/s mértékûnek szabad tekinteni.
• A járdáknak, átkelôhelyeknek és valamennyi tömegközlekedési jármûnek hozzáférhetônek kell lennie mindenki számára.

A közlekedési mérnökök képesek az utazásokat fenntartható és biztonságos módon megszervezni, azonban szükségük van arra, hogy ez politikai szinten egyértelmû célként kerüljön megfogalmazásra.

A katalán civil szervezetek, valamint a helyi és állami hatóságok közötti kapcsolatok egyik lényeges eleme a közlekedéssel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban való részvétel. Több nagy települési önkormányzatnál Mobilitási Egyezmények megkötésére került sor a politikai pártok és a civil szervezetek között. A Katalán Gyalogosszövetség kezdeményezésére számos városi tanács (ahol a katalán népesség fele lakik) ratifikálta a Gyalogosok Jogainak Kartáját, amelyet az Európai Parlament 1988-ban fogadott el.