A városi közforgalmú közlekedés uniós támogatásainak lehetôségeirôl a Lélegzet legutóbbi számában szóltunk. Ezúttal vizsgáljuk meg ugyanezt a bíráló szemszögébôl. A támogatásokat azonban nem kell leszûkítenünk az infrastrukturális beruházásokra, mert a kutatási keretprogramok is lehetôséget nyújtanak uniós társfinanszírozásra.

A tiszta városi közlekedést célzó fejlesztéseket összefoglaló CIVITAS kezdeményezés aktuális felhívását az Európai Bizottság Közlekedési és Energiaügyi Fôigazgatósága hirdette meg a 6. K+F keretprogramon belül. A „fenntartható felszíni közlekedéshez” kapcsolódóan kutatási projektekkel lehetett pályázni a fel­színi közlekedés minden módjához (közúti, vasúti, vízi) új technológiákkal és koncepciókkal, a „kiváló minôségû közforgalmú közlekedés” témájában. A szakmai értékelést nem csupán az Európai Bizottság szakapparátusa látja el, hanem egy nyilvános szakértôi adatbázisból kérnek fel bírálókat az adott szakterületrôl. A BKV Zrt. egy munkatársa is így vehetett részt – a kötelezô összeférhetetlenségi nyilatkozatok aláírása után – Brüsszelben a szakmai értékelés pontos rend szerint zajló folyamatában. (A pályázatok addigra már túljutottak a formai értékelésen.)

Érdemes elôször szólni az általánosnak tûnô elvárásokról, mert ezek végiggondolása más pályázatoknál, üzleti vállalkozások vagy civil szervezetek számára is hasznos lehet. Az egyes szempontoknak való megfelelést külön-külön és átfogóan is értékelni kell. A pályázat tárgyának nem csak a kiírás címéhez kell igazodnia, hanem a nyil­vánosan hozzáférhetô ún. munkaprogramhoz is, amely a Bizottság várakozásait részletezi az adott ágazatra vonatkozóan. A munkaprogramot és a felhívást betéve kell tudnia pályázónak és bírálónak egyaránt! Be kell mutatni a pályázat megvalósulásának potenciális hatásait is, és ez akkor lesz hiteles, ha nem becsülik túl. A projekt menedzsment minôségénél vizsgálandó, hogy a projektvezetôi feladatokat ellátó résztvevô milyen tapasztalatokat tud felmutatni a hasonló nagyságrendû nemzetközi együttmûködésekben. Tudnia kell mobilizálni az erôforrásokat, ebbe beleértve a humán és a pénzügyi tervezést is. A pontozás 0-tól 5-ig tart, tehát a skála hatfokú, amelybôl a 0 a hiányzó információ és az 5 a kiváló. Fontos, hogy a megszokott iskolai osztályzásoktól el tudjunk vonatkoztatni, mert itt a hármas a „jó”.

A jó pályázó képes a saját pályázatát az értékelôk szemszögébôl (is) nézni, és elolvassa a bírálóknak szóló útmutatót is. Az értékelôk más-más országból érkeznek, eltérô angolnyelv-tudással, végzettséggel, szakmai háttérrel rendelkeznek. Ezt a 3–6 embert kell meggyôzni, hogy a kért egymillió eurót erre a projektre érdemes költeni! Az adott pályázatok „A” és „B” részbôl álltak. Az elôbbi szinte csak egy adatlap, a tartalmi rész viszont az utóbbi, ami NEM formanyomtatvány! A pályázókon múlik, mennyire teszik szemléletessé annak bemutatását, hogy mire vállalkoznak.

Az összefoglalást írja meg a pályázó utoljára, de az értékelô ezt olvassa elôször. Jó, ha az elsô oldalon szereplô kivonat tartalmazza a projekt erôsségeit az összes kritérium szempontjából. Itt kell megjegyezni, hogy az EU hivatalos nyelveinek bármelyikén beadható a pályázat, de éppen a nemzetközi konzorciumalkotás kötelezettsége miatt a közös nyelv általában az angol. A pályázatról az elsô 2–3 oldalon kiderül, hogy jó-e. A bírálók egyértelmû instrukciót kapnak, miszerint nem a támogatások szétosztása a cél, hanem a kiváló projektek támogatása. Ezért a legjobb pályamunkák érzelmi elkötelezettséget is mutatnak. Szemléletes jelzôk, figyelemfelkeltô illusztrációk bátran használhatók.

A konzorcium összetétele döntô jelentôségû, és külön figyelmet kell fordítani a résztvevôk földrajzi és szakmai egyensúlyára. Azokat a szervezeteket és embereket kell felsorolni, akik valóban részt fognak venni a projektben. Rontja a pályázat hitelét, ha csak „húzónévként” szerepeltetnek elismert kutatókat, miközben a feladatok felosztását leíró fejezetben az illetônek vagy a tanszékének nyoma sincs. Minden konzorciumi tagnak legyen aktív szerepe, és a konzorcium méretével legyen arányos a projekt menedzsment. Csak azokat az információkat kell feltüntetni, amelyeknek közük van a projekthez (a témához nem kapcsolódó referenciákat nem érdemes felsorolni).

A pályázat legyen önmagában is érthetô, teljes. Világos struktúra jellemezze a felelôsségek és feladatok egyértelmû elosztását. A vállalásoknak összhangban kell lenniük a feladatkiosztással, az ütemtervvel, a részjelentésekkel és a projektzáró jelentéssel. A fejezetek egymáshoz képest is legyenek következetesek, de egymástól függetlenül is érthetôek! Az ismétlés (visszautalás korábbi fejezetekre, elôreutalás az ütemtervre) nem baj, csak a bíráló dolgát könnyíti. Ha a pályázatot az utolsó pillanatban csapták össze (ez látszik!), akkor a bírálónak nincs oka pontosabb munkát feltételezni a projekt megvalósulásakor sem. A benyújtott pályázat minôségébôl arra is lehet következtetni, hogy milyen minôségûek lesznek a projekt jelentései.

Az eredmények terjesztésére nagy hangsúlyt fektet az Európai Unió, és kreativitást vár. Szinte mindenki vállalja workshopok és zárókonferencia szervezését, honlap elindítását. Ez ma már kevés. Látványos akciók, ötletes események a sikerességet növelik, különösen, ha már elkezdték a szervezést, a hálózatépítést, az ötlet terjesztését. A horizontális témák jelentôsége sem lebecsülendô: a nemek közötti egyenlôséget, az etikai szempontokat, a közvélemény bevonását is komolyan kell venni. Pluszpontot ugyan nem hoz, de hiányuk a bukást jelentheti.

Összegzésképpen az a következtetés vonható le, hogy az alacsonyabb pontszámot elért pályázatok általában olyan hibákat követnek el, amelyekre már a pályázati útmutató is felhívta a figyelmet. A bírálóként nyert tapasztalatokat a BKV Zrt. saját pályázásai során is hasznosítja. A brüsszeli értékelés maga is egy nemzetközi csapatmunka, felelôs véleményalkotásra és együttmûködésre sarkall, módszere pedig követendô példa lehet itthon is.

/x/