kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
„Kivételes történelmi lehetőség előtt állunk”
Interjú Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztossal

Magyarország következő hét éves fejlődését nagy mértékben meghatározza az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amelyre 8000 milliárd forintot, nagyrészt uniós pénzt költhetünk. Ez az összeg hazánk egy éves költségvetésének felel meg. Vajon megalapozott adatok alapján döntenek-e és világosak-e a célkitûzések – egyebek mellett erről kérdeztük Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztost.

Bajnai Gordon – fejlesztéspolitikai kormánybiztos, 38 éves, családos, 2 gyereke van
1986–1991 Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem, Nem­zetközi kapcsolatok szak
1991–1993 Creditum pénzügyi tanácsadó cég
1993 EBRD (London)
1993–1994 EUROCORP Nemzetközi Pénzügyi Rt. – tanácsadó
1995–2000 CA-IB Értékpapír Rt., ügyvezető igazgató, vezérigazgató (Jelentősebb tranz­akciók: Privatizáció: Danubius Rádió; Kereskedelmi tv koncessziók, LAPKER, Tőzsdei bevezetések: OTP, Richter Gedeon Rt., MOL, MATÁV, Synergon, Cégértékesítések: VICO, Elender)
2000–2005 Wallis Rt. vezérigazgató
2006. január 1.–június 8. Budapest Airport Zrt., elnök
2006. június 9. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség fejlesztéspolitikai kormánybiztos

■ Az ÚMFT fő céljai a foglalkoztatás és a növekedés. Növekedés alatt mit értsünk – a GDP, az életminőség, a beruházások számának növekedését? Miért nem a fejlődés szót használják, ami a minőségi változást is magában foglalja?
A növekedés azért kell, hogy fenntarthatóak legyenek azok a folyamatok, amelyek a tervek hatására beindulnak. Nekünk tartósan az Unió átlaga felett kell nőnünk gazdasági értelemben, hogy csökkenjen a különbség, ami elválaszt minket a többi tagországtól. Ennek egyik – de természetesen nem egyetlen – mutatószáma a GDP. Csak akkor lesznek források a ma jó irányba haladó folyamatok, kezdeményezések, gyakorlatok fenntartására, ha folyamatosan magas szinten képes növekedni a gazdaság. Nem látszat- és presztízsberuházásokat kell létrehozni, hanem fenntartható rendszereket. Ezért fontos, hogy legyen olyan gazdasági húzóerő, amely ezt a fenntarthatóságot biztosítja. Az ÚMFT két fő célja a foglalkoztatás és a növekedés, de van két ugyanilyen fontos horizontális cél is, a fenntarthatóság, amelyet környezeti, makrogazdasági és társadalmi értelemben egyaránt elengedhetetlennek gondolunk, és a másik a területi és a társadalmi kohézió, vagyis e különbségek folyamatos csökkentése. Az elmúlt időszakban a magyar társadalom sajnos éppen az ellenkező irányba mozdult el, számottevően növekedtek a vagyonbeli és a területi különbségek. Pedig csak a stabil, erősen összetartó társadalom képes hosszútávon a fejlődésre.

■ Hogyan erősíti az ÚMFT a társadalmi kohéziót?
A területi kohéziót a regionális célok alapján folyó tervezés biztosítja. Egy képlet alapján számoltuk ki, hogy egyes régiókra mennyi támogatásnak kell jutnia sajátos helyzete, lehetőségei és szükségletei szerint. Ez a képlet figyelembe vette a lakosság számát, a munkanélküliség, illetve a foglalkoztatás arányát, és hogy hány település van. Mert nem mindegy, hogy sok kicsi vagy néhány nagy település, és hány elmaradott kistérség van az adott régióban.

■ Mégis a kormány meglátása szerint mindig helyben, vidéken kell eldönteni, hogy milyen fejlesztésekre van szüksége egy térségnek, a helybeli embereknek. De ha nem kreatív a város- vagy régióvezetés, akkor milyen módon segítenek az egyes térségeknek? Hiszen részben azért is alakult ki ekkora szociális és gazdasági különbség egyes régiók között, mert az ügyesebbek, például a Dél-Dunántúl lefölözte a támogatásokat, míg Észak-Alföldön vagy a Csereháton semmilyen fejlesztés nem történt, mert hiányoznak az ötletek, a meghatározó térségi vezetők.
Az, hogy regionális célok szerint tervezzük meg ezeket a programokat, nem jelenti azt, hogy mindenféle kontroll nélkül lehetne dönteni a források elosztásáról. Senkinek nem lesz abszolút jogosítványa dönteni. Egyelőre hétszáz projektjavaslatot tartunk nyilván. A kormányé a végső döntés joga, hiszen az Európai Bizottság a magyar államot jelöli meg az uniós támogatások kedvezményezettjeként. A régióknak javaslattételi joguk lesz, és eldönthetik, hogy a kijelölt célok közül nekik mi a fontosabb.

■ Az ÚMFT tervezett költségvetésében a közlekedés fejlesztésére jut a legtöbb pénz: 1800 milliárd forint, ugyanakkor az elsődleges feladatra, a munkahelyteremtésre ennek csak valamivel több, mint a fele: 1000 milliárd. Ezt mivel tudják megmagyarázni?
Nem hiszem, hogy ez aránytalan. Az 1800 milliárd egyébként a felső határa annak az összegnek, ami a közlekedésre juthat. Nem véletlen, hogy sávok vannak a javasolt költségvetésben, hiszen annak megfelelően szeretnénk elosztani a forrásokat, amekkora a társadalmi elvárás az egyes támogatni kívánt területek fejlesztése mögött. Most folynak a régiós és a civil egyeztetések, a sávokat csak ezután véglegesítjük. A foglalkoztatásra nem csak az az 1000 milliárd jut, amelynek egy része egyébként az egészségügyre és az oktatásra fog menni. Ott, ahol eddig megépült valamilyen elfogadható út, jelentősen nőtt a foglalkoztatás. A kormány minden réteg véleményét figyelembe kell, hogy vegye, és az útépítéssel is növelni kívánja a foglalkoztatást.

■ Abban egyetértünk, hogy a leromlott utakat fel kell újítani, azonban a rendelkezésünkre álló tanulmányok azt bizonyítják, hogy a gyorsforgalmi utak építése nemzetgazdasági szempontból is elhibázott: ugyanazt az összeget más célokra fordítva, sokkal nagyobb és tartósabb eredményeket lehet elérni.
A beérkezett programjavaslatok legalább fele is arról tanúskodik, hogy sokan szeretnék ezekből a forrásokból rendbe hozni az úthálózatot. Azt viszont én sem gondolom, hogy mindent autópályákkal kellene megoldani. Ezekből lassan elég lesz az országban. Kényelmes, megfelelő szélességû, biztonságos, jó minőségû utakra van szükség. Ugyanakkor a magyar kormány tervezi a tehergépkocsik útdíjának bevezetését, mert ez igazságosabb közteherviselést jelentene. Egyetértek azzal, hogy az úthasználat arányában kell majd a jövőben terhelni a közlekedőket, a használó, illetve szennyező fizet elv szerint. Szükség van az útburkolatok megerősítésére is, mert az EU előírásai szerint a fő közlekedési utakat a jelenlegi 10 tonnásról 11,5 tonna tengelyterhelés elbírására kell képessé tenni.

■ Ez utóbbit valóban teljesítenünk kell, azonban az EU azt nem írja elő, hogy a burkolat megerősítését a magyar és az európai adófizetők pénzéből kellene megvalósítani. Ez egy szûk vállalkozói réteget szolgálna és ráadásul rendkívül környezetszennyező tevékenységet támogatna.
Ezt a munkát 2009-ig el kell végeznünk, így a szoros határidő miatt nem tehetjük meg, hogy ezt a költséget most teljes egészében a fuvarozókra hárítjuk. Azzal azonban egyetértek, hogy a költségeket végső soron a használóknak kell megfizetniük.

■ Úgy bocsátották társadalmi egyeztetésre az ÚMFT tervezetét, hogy nem ismert, milyen számítások alapján javasolják a források szétosztását. Hogyan lehet bármilyen összegről dönteni, ha nem tudjuk, hogy egységnyi befektetéssel hol mekkora hasznot érünk el?
A fejlesztési terv korábbi egyeztetései során kristályosodtak ki azok az irányok, amelyek mentén a kormány a jelenlegi ágazati felosztást javasolta. Ugyanakkor vannak olyan feladatok, amelyekkel kapcsolatban nincs mérlegelési lehetőségünk, amelyeket kötelezően előírt nekünk az Unió, például a transz-európai közlekedési hálózatok kiépítését vagy a környezetvédelmi előírások teljesítését. Ezek önmagukban is jelentős részét emésztik fel a támogatásoknak.

■ De az a kérdés, hogy ezeket milyen mértékben kell uniós forrásokból fedezni, és mennyiben kell érvényesíteni a „szennyező fizet” elvet. Ha inkább ez utóbbira alapoznának, akkor inkább eleget tudnánk tenni annak a – szintén uniós – elvárásnak, hogy az EU a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. Ez viszont átvezet egy másik kérdéshez: az ÚMFT-ben sok indikátor található, de ezek miért nincsenek számszerûsítve? Például egész másként kell a forrásokat csoportosítani, ha azt akarjuk, hogy három hónappal vagy mondjuk öt évvel növekedjen a Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam.
A számokon most dolgozunk, és várjuk a javaslatokat a társadalmi vitában arról, hogy milyen indikátorok legyenek. Egyelőre a jelen állapotok felméréséhez szükséges indikátorokat határoztuk meg. A számszerû indikátorokat rendkívül fontosnak tartom, hiszen a konkrét projekteknél ezek kiszámíthatóvá teszik majd a döntési folyamatokat.


■ Aggályosnak tartjuk, hogy az ÚMFT-ben megjelölt egyik fő cél az állami újraelosztás mértékének csökkentése. Úgy véljük, hogy ez egy dogma, amely már eddig is komoly károkat okozott az országnak. Miért nem inkább a skandináv országok példáját követjük, ahol igen magas az újraelosztás, ugyanakkor a világ legversenyképesebb országai közé tartoznak?
Át fogom nézni az ezzel kapcsolatos háttéranyagokat, a beérkezett javaslatokat, és ennek megfelelően teszünk javaslatot a kormánynak ebben a kérdésben is.


■ A társadalmi egyeztetés után ki dönti el, hogy mit érdemes a civilek javaslatai közül beépíteni az ÚMFT-be?
Van egy úgynevezett Tervezési Operatív Bizottság, amely szaktárcaközi testület, azaz a minisztériumok és a Magyar Tudományos Akadémia is delegál szakembereket. Ez a testület, amelyet az NFÜ vezet, témák szerint csoportosítva egyesével értékeli a beérkezett véleményeket. Azt vizsgálják meg elsősorban, hogy az adott javaslat beleillik-e az ÚMFT elsődleges célkitûzéseibe: a növekedés és a foglalkoztatás filozófiájába. A társadalmi egyeztetés nem megegyezési kényszerről szól. Biztosan sok olyan kérés is megfogalmazódik majd, amelyet káros lenne támogatni, például környezetvédelmi szempontból. Káros minden olyan dolog, amely a magánszektorban beavatkozik a tiszta versenybe, például arra szoktatja a vállalkozókat, hogy a magyar államból vagy az európai adófizetők pénzéből akarjanak megélni, ahelyett, hogy a saját fenntarthatóságukat bizonyítanák, és a piaci versenyben igyekeznének helyt állni. Bonyolult érdekegyeztetés előtt állunk: négyezer civil szervezetet kértünk fel a véleményezésre, de emellett egyeztetünk a régiókkal és a tárcákkal is. Végül a kormány fog dönteni.

■ Ön egészen fiatalon, 29 évesen lett a CA-IB Értékpapír Rt. vezérigazgató-helyettese, majd a Wallis Rt. vezérigazgatója, a Budapest Airport Zrt. elnöke volt. Hogyan kerül egy profitorientált cégvezető hirtelen ilyen magas szintû állami beosztásba, ahol sokszor épp a szociális, környezeti és egyéb szempontokat kell előtérbe helyezni a gazdasági növekedés mutatói helyett? Mi ebben a kihívás az Ön számára?
Nem látom ellentétesnek az eddigi munkáimmal ezt a tisztségemet. Azt gondolom, hogy ezen a területen a profitot nem pénzben mérik, hanem a születéskor várható átlagos élettartamban, a társadalmi felzárkózásban, a PISA-tesztekben elért képzettségi mutatókban, a tisztított szennyvíz arányában, az utak minőségében. Eddigi, magánszférában szerzett tapasztalataim hasznosak arra nézve, hogy miként lehet adott befektetésekből a legnagyobb eredményt kihozni. De jelen esetben elérendő társadalmi eredményekről beszélünk, és a cél itt nem a profit, hanem egy hosszútávon fenntartható, gyarapodó rendszer létrehozása. Mindig is érdekelt ez a téma, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem pénzügyi szempontok alapján kellett döntenem, amikor ezt a feladatot elvállaltam.

■ Mi alapján döntött így?
Ha már az ember megteheti, akkor kötelessége, hogy valamit visszaadjon a társadalomnak abból, amit kapott. Én nagyon sokat kaptam ettől a társadalomtól képzésben, lehetőségekben. Ezt több módon szeretném visszaadni. De ezt nem akarom úgy feltüntetni, mintha önfeláldozás lenne – én ezt nagyon élvezem, annak ellenére is, hogy napi 16–18 órákat dolgozom. Amíg lehetőségem van, szívesen csinálom.

■ Mi lenne az a pont, amikor elégedetten dőlne hátra?
Hét év után még két évig mûködtetni kell bizonyos projekteket. Leghamarabb mostantól számítva 9 év múlva lehet hátradőlni nyugodtan, mert mindaddig, amíg az összes projekt véget nem ér, megvan a veszélye, hogy vissza kell adnunk bizonyos összegeket, ha nem tartjuk be a vonatkozó közösségi előírásokat. Folyamatosan kell őrködni afölött, hogy egy-egy részérdek ne kerülhessen a közérdek elé, és arra is, hogy bármilyen jó szándékkal és tisztességgel befektetett pénzek hozzák is azokat az eredményeket, amelyek ennek az országnak kellenek. Ez csak a program végén fog látszani. Lássuk be, hogy kivételes történelmi lehetőség előtt állunk.

■ Ebben a székben fog 9 év múlva hátradőlni?
Már amikor vállaltam ezt a feladatot, tudtam, hogy a politikához köthető állások nem csak az egyéni teljesítményeken múlnak. Ha az én teljesítményemen múlik, akkor én szeretném végigvinni ezt a folyamatot, mert számomra ez egy nagy feladat és életcél is egyben.

Lukács András, Varga Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.