Az utóbbi néhány évben több PPP-beruházás valósult meg Magyarországon, köztük autópályák, kollégiumok, tornacsarnokok és környezetvédelmi mûtárgyak.
Ha egy új létesítménytôl, közszolgáltatástól jelentôs társadalmi nyereség várható, de az államnak nincsen rá pénze, akkor megoldást jelenthet a magánszféra forrásainak, kapacitásainak és tudásának segítségül hívása. Esetenként, a megfelelô pénzügyi konstrukcióban készülô PPP-beruházások társadalmi szempontból hatékonyabbak az olyan már ismert privatizációs formáknál, mint a kiszervezés (outsourcing), a lízing vagy a koncesszióba adás.
Világszerte nem gyûlt még össze elég tanulság a PPP-konstrukciókkal kapcsolatban, hiszen jószerivel a kilencvenes években születtek az elsô projektek. A melléfogások, nagy sajtóvisszhangot kapott visszaélések miatt azonban nem alaptalanul, az ördögtôl való praktikának tûnhetnek. A beruházások során gyakran elôfordul, hogy a közösség a magánbefektetônél aránytalanul több kockázatot és további hátrányokat kénytelen lenyelni. Rossz tapasztalatok Magyarországon is vannak. Például az ezermilliárdokat elnyelô útépítések társadalmi haszna talán soha nem fogja meghaladni a terheit.
Világszerte sokakban él bizalmatlanság a közszolgáltatások privatizációjával és általában a magánszféra túlzott térnyerésével szemben. A profitért való harcban háttérbe szorulnak többek között a szociális és kulturális szempontok. Sokan ellenzik, hogy a kormány, az önkormányzati testület, amely a mûködését nemegyszer a közvagyon utolsó darabjainak felélése mellett tartja fenn, több évtizedre szóló kötelezettséget vállaljon egy-egy PPP-szerzôdéssel. (Ahelyett, hogy a szolgáltatások során képzôdô nyereséget – ellentétben a magánbefektetôvel – a köz érdekében vissza tudná forgatni.)
Kérdés, hogy szabad-e egyáltalán mindent piacosítani, privatizálni? Elôdeink döntésének helyességét igazolja például a budapesti vásárcsarnokok sikertörténete, ahol a városatyák nem kértek a szép számban jelentkezô privát vállalkozók ajánlataiból.
Csak jól áttekinthetô, gondosan elôkészített, hosszabb távon is meglevô szükségletekre épülô projektek esetében van esély arra, hogy a köz- és a magánszféra számára egyaránt elônyös konstrukciót sikerül létrehozni.
Biztos receptek hiányában néhány véleményt és információt szeretnénk olvasóinkkal megosztani ebben a számunkban.