Ebben a számunkban az épített környezet karbantartásával, a privatizációval és az egészségügy reformjával foglalkozunk. A közös ezekben a kérdésekben a helyi és a központi kormányzás felelőssége.
A "jó kormányzás" fogalmát (good governance) negyedszázada vezette be a Világbank egyik tanulmánya. Főbb címszavai: átláthatóság, demokrácia, piacgazdaság, társadalmi részvétel, felelősség, jogállamiság, szakszerűség, szolgálat. Létrejötte válasz volt a fejlődő, illetve rendszerváltó országokban az átalakulásokkal párhuzamosan kialakuló kedvezőtlen gyakorlatra.
A Világbank a modernizációs támogatásokért cserébe jelentős reformokat várt el az átalakuló országoktól. A végrehajtott intézkedések azonban nem voltak mindig sikeresek; azokat többek között korrupció, a természeti értékek pusztulása, a társadalmi kohézió gyengülése, morális elbizonytalanodás kísérték. Megszüntettek jól működő rendszereket, mielőtt az újak kialakultak volna. Felszámolták a közvagyont, a közérdeket hatékonyan védő intézményeket és a szociális védőháló lényeges elemeit. Az Európai Unió a csatlakozó országokat figyelmeztette, hogy a modernizációra nincsenek egységes receptek, mindenkinek magának kell megtalálnia az országa számára legjobb megoldásokat.
Természeti és épített környezetünk jelenlegi állapota visszatükrözi a fenti ellentmondásokat. Tény, hogy a gazdaság szerkezetének átalakulása, a technológiai fejlődés és a szigorodó nemzetközi előírások következtében jelentős szennyező források szűntek meg. Ezermilliárdokat költöttünk az infrastruktúra fejlesztésére, ingatlanberuházásokra. Szennyvíztisztító telepek, új lakások, irodák, logisztikai és kereskedelmi központok épültek.
Ugyanakkor már meglévő értékeinkre mintha kevéssé vigyáznánk. Épületeink fajlagos energiafogyasztása háromszor nagyobb, mint a németeké vagy osztrák szomszédainké. A tömegközlekedésünket egyre drágábban és alacsonyabb színvonalon működtetjük. A főváros közterületei, épületállománya elhanyagolt. A zöldterületeket, a sportpályákat, amelyek nélkülözhetetlenek lennének a városlakók egészsége, az elviselhető klíma szempontjából, egymás után szüntetik meg, mit sem törődve az elkeseredett tiltakozásokkal.
Hasonlóan visszás a privatizáció új, a társadalmi kontroll alól kikerülő hulláma, amely nem a piacgazdaság, a valódi verseny kiteljesedését szolgálja, hanem súlyos gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális kockázatokkal, sokak számára létbizonytalansággal járhat. Az országszerte zajló vitákhoz szeretnénk cikkeinkkel hozzájárulni.