Lélegzet

A FŐVÁROSI KÖZGYŰLÉS 2007. DECEMBER 21-I ÜLÉSÉN ELFOGADTA ÉS A KÉT ÜNNEP KÖZÖTT KIHIRDETTE ÚJ VAGYONRENDELETÉT.* AZ ÚJ SZABÁLYOK SZERINT A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT TULAJDONÁBAN LÉVŐ ERDŐK 2008. FEBRUÁR 1-TŐL MÁR NEM MINŐSÜLNEK "FORGALOMKÉPTELENNEK", HANEM A "KORLÁTOZOTTAN FORGALOMKÉPES" KATEGÓRIÁBA SOROLTÁK ŐKET. EZ AZT JELENTI, HOGY MÍG KORÁBBAN AZ ERDŐKET A FŐVÁROS EGYÁLTALÁN NEM ADHATTA EL, AZ IDEI ÉVTŐL – BIZONYOS FELTÉTELEKKEL – ÁTRUHÁZHATÓVÁ VÁLTAK EZEK A VAGYONTÁRGYAK.

*A 75/2007. (XII. 28.) Főv. Kgy. rendelet

A módosítást a Levegő Munkacsoport három okból tartja különösen aggasztónak. Egyrészt a várhatóan jelentős gazdasági és környezeti hatást kiváltó jogszabály tervezése során az önkormányzat nem folytatott szakmai, társadalmi egyeztetést, és nem készített megfelelő hatáselemzést sem.
A közvéleményt sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselők nem tájékoztatták a változásról. A módosítás észlelése után a hírt a Levegő Munkacsoport elektronikus hírlevelében tette széles körben nyilvánossá. A hír megjelenését követő élénk sajtóérdeklődés és a nagyszámú lakossági kérdés arra enged következtetni, hogy a közvéleménynek komoly igénye lett volna a részletes tájékoztatásra, a budapesti zöldterületek folyamatos csökkenése és a romló levegőminőség átlépte az ingerküszöböt.

Másrészt tartunk tőle, hogy a forgalomképtelenség akadályának megszűnésével sorban kerülnek majd az építési területre éhes befektetők kezébe a megmaradt erdők, amelyeket ezután csak a gyakorlatban sok esetben elégtelennek bizonyuló államigazgatási szankciórendszer védhet meg. Ennek hatékonysága már csak azért is megkérdőjelezhető, mert a magántulajdonú erdőkben engedély nélkül végzett fakitermelés esetén legfeljebb félmillió forint bírság szabható ki. Egy kisebb erdő – jogellenes – lecsupaszítása után csak a faanyag értékesítésével a bírság többszörösét lehet "kigazdálkodni", ráadásul egy fa nélküli "erdőterület" későbbi átminősítése, építési övezetté nyilvánítása jóval egyszerűbb a gyakorlatban. A beépítés kísértésének nagyon nehéz ellenállni, hiszen ennek révén a beruházók sok millió, esetenként milliárd forint nagyságrendű haszonhoz juthatnak, és az önkormányzatok sem járnak rosszul.

Végül aggasztónak tartjuk, hogy az átruházás feltételeit az új vagyonrendelet egy meglehetősen bonyolult és átláthatatlan szabályhalmaz kialakításával határozza meg. A rendelet egy meghatározott értékhatár alatt az illetékes fővárosi bizottság, afelett a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyásához köti az átruházást. Az egyéb téren eddig tapasztalt gyakorlatból azonban sejtjük: nem okoz majd különösebb gondot, hogy az önkormányzat felszeleteljen egy-egy területet, amelyek így külön-külön majd nem érik el a megadott értékhatárt.
Ráadásul a fentiektől eltérő szabályok vonatkoznak egyes olyan erdőkre, amelyek speciális vagyonkezelési szabályozás alá esnek. A megszabott feltételek között való kiigazodás nem csak az aggódó lakosok és civil szervezetek, hanem még a jogalkalmazók, a döntéshozók számára sem egyszerű. Az ilyen hozzájárulási rendszer kiváló táptalaja lehet a kapkodó, átgondolatlan és felületes átruházási döntéseknek, teret engedhet a zavarosban halászó befektetőknek, a korrupciónak, és megakadályozhatja a lakosok információhoz jutását, valamint részvételét a döntéshozatali eljárásokban. Nehezíti a helyzet átláthatóságát az is, hogy a budapesti erdők (és egyéb zöldterületek) nyilvántartása nem egységes és az érdeklődő lakosok, civil szervezetek számára nehezen hozzáférhető.

A sajtóban megjelent vélemények sem adnak erre választ. Lakos Imre, a Fővárosi Önkormányzat Városüzemeltetési és Környezetgazdálkodási Bizottságának elnöke egy újságírói kérdésre kijelentette: "Nincs olyan szándék, hogy erdőkkel üzleteljünk, bennem legalábbis nincs. Én egy hullámhosszon vagyok ez ügyben a Levegő Munkacsoporttal." Az új vagyonrendeletet előterjesztő főpolgármester-helyettes, Ikvai-Szabó Imre pedig – szintén újságírói kérdésre – a következőket fogalmazta meg: "nem indokolta semmi, hogy a korábbi kategóriában maradjon".
A rendelet hatásait vizsgáló tanulmány és részletes indokolás hiányában nem tudhatjuk, hogy a városatyákat az erdők áruba bocsátása motiválta-e vagy sem. Úgy gondoljuk azonban, hogy kevéssé valószínű, hogy jelentős pénzt fektetne be egy beruházó budapesti erdőterületbe pusztán azzal a szándékkal, hogy szabályos, a természet- és környezetvédelmi funkciót fenntartó erdőgazdálkodást folytasson hosszú távon.

A Levegő Munkacsoport a fenti aggályok miatt a közigazgatási hivatalhoz fordult és kérte, hogy a hivatal vizsgálja felül a rendeletet törvényességi szempontból. A jövőben az eddigieknél is szigorúbb figyelemmel kísérjük a fővárosi zöldterületek sorsát, kiemelten odafigyelve a fővárosi tulajdonban lévő erdőkre. El kívánjuk érni, hogy az erdők és az egyéb zöldterületek (parkok, fasorok, sportpályák stb.) áttekinthető és a lényeges adatokat tartalmazó listája a nyilvánosság számára állandóan hozzáférhető legyen, valamint hogy a főváros a vagyonátruházási döntések előkészítése során a civil szervezetek véleményét is kikérje és figyelembe vegye.
Ezzel a rendelettel Budapest lakosságát jóvátehetetlen károk érik, hiszen a zöldterületek alapvető szerepet töltenek be a főváros lakhatóságának megteremtésében, az egészséges környezet megóvásában, akárcsak a nemzetközi versenyképesség javításában. Nem véletlen, hogy szinte minden európai városban komoly és egyre sikeresebb erőfeszítéseket tesznek a zöldfelületek megóvására és fejlesztésére. Budapest és környéke sajnos még a kivételek közé tartozik.
Naponta értesülünk olyan eseményekről és tervekről, amelyek a zöldfelületek további csökkenését okozzák. Néhány hete Piliscsaba határában egy magánterületen több hektár erdőt irtottak ki – vélhetően engedély nélkül. A XII. kerületi Önkormányzat pedig mostanában nyújtja be a Fővárosi Közgyűlésnek az övezetátsorolási kérelmét, amely a Hegyvidék jelentős erdőterületeinek építési telekké történő átminősítését jelentené. A helyi civil szervezetek és a Levegő Munkacsoport határozottan tiltakoznak ezen tervek ellen.

Ennek a szövegnek egy korábbi változata megjelent a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország közös blogján, a Zöldhullámon (zoldhullam.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=43541). A hozzászólások közül szemezgetünk:

"Gyakran látom repülőgépről a fövárost. A látvány sajnos több, mint lehangoló. A pesti oldalon szinte alig van zöld felület Európa más városaihoz képest. (...) A hegyen, a zöldben lakni sikk, politikusaink is erre törekedtek a múlt rendszerben is és ma is. A Sas-hegy természetvédelmi területe már csak töredéke a hajdani zöld felületének, és fuldoklik a házak rengetegében. De nincs ez másképpen a budai hegyekben máshol sem." (Flieger)
"Sokat sétálok a családommal a budai hegyekben. De szomorúan látom, hogy szinte mindegyik fa beteg, tele van tetűvel és egyéb randa dolgokkal. Az aljnövényzet is szemetes, koszos, nincs rendben. Pedig igény van. Két hete a Normafa és a János-hegy között annyian sétáltak, hogy nem fértek el a nem éppen keskeny úton." (Városjáró)

"Különben a II. kerületben hasonló a helyzet, csak meg kell nézni mekkora toronydarukat állítottak fel az erdőszélen a Szépvölgy felső részén. Két-három évtized és lakópark meg kertváros lesz a mostani erdő nagyobbik részéből." (Alkimista)

"Régebben milyen jókat lehetett kirándulni a Pilisborosjenő feletti turistaházhoz, aminek mára már az alapjai sem maradtak meg. De ez a helyzet a Pestlőrinc, régi darugyár vagy kőolajipari gépgyár melletti erdővel, foghíj foghíj hátán.
Gyerekkoromban éjjel baglyokat lestünk meg, most már veréb is alig maradt. Pedig igyekeznek tisztán tartani az erdőt, lásd: a TV2 tavalyi szemétgyűjtő akciója a reptér mellett!" (Vaiatehi)

"Néhány évig a XIII. kerületben éltem, és a mindennapjaim során nemhogy fákat, de még egy nyamvadt fűcsomót is aligha láttam. Léteznek ugyan parkok, ahova ki lehet menni alkalomadtán, de a kisember mindennapi valósága elszomorító képet fest: keskeny, magas betonsánccal elkerített folyosókon járunk-kelünk, a hajdani égbolt pedig egy fényes csíkká redukálódik.
Persze meg lehet magyarázni, hogy azok nem is sáncok, hanem fontos lakóépületek, és hogy senki sem kerít el semmit szánt szándékkal, de tényleg változtat ez a lényegen? Ami kilométereken keresztül vezet, balról és jobbról is szorosan közrefogva betonnal, az kérem szépen, folyosó.
Tehát Pesten egyszerűen nem lehet "kimenni"; mindig be van zárva az ember. (Barát Gábor)