Az elmúlt éjszakai kiadós eső se használt. Ismét poros, fülledt a levegő a Belvárosban. Most még csak június vége van, mi lesz majd a nyár közepén? Hogyan fogják kibírni azok, akiket a kötelesség vagy a lehetőségek hiánya a városhoz köt?
E számunk fő témája a városok élhetőségének egyik elengedhetetlen feltétele, a zöldterület. Nem kell mindjárt Londonba vagy Bécsbe utazni, hogy ápolt parkokkal, szép kertekkel találkozhassunk. Hazánkban is számos város fordít megkülönböztetett figyelmet a zöldterületeire. Idén kora tavasszal a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozóját Pécsett rendezték, s ebből az alkalomból mi is ellátogattunk a leendő kulturális fővárosba. Bármerre is sétáltunk, sokkal több zöldet láttunk, mint a fővárosban. Eger nemrég aranyérmet nyert a Nemzetközi Virágos Városok és Falvak Versenyén.
Budapest nem kerülhetne fel erre a listára. Pedig az adottságai megvannak. Nem tartozik Európa legsűrűbben lakott nagyvárosai közé. De nem irányítja úgy a befektetőit, hogy a fejlesztések során elegendő zöldterület maradjon az itt élők és az idelátogatók számára. Hiába virágzik egy város gazdasága, ha nem fordít elegendő pénzt a közterületek fenntartására, és a magántulajdonban lévő területek ápolását sem kéri számon. Mit lehet tenni, hogy ez az állapot megváltozzon?
A Demján Sándor Jótékonysági Alapítvány támogatásával tavaly nyáron elindult egy zöldítő program a belső pesti kerületekben. Erről szól a bevezető cikkünk. Kíváncsian várjuk, hogy a nyertes társasházak példáját fogják-e máshol is követni.
Beliczay Erzsébet