Az elmúlt években tudatosan szétzilálták a magyar közigazgatást – állapította meg nemrég egy ismert társadalomkutató. Ennek egyik szomorú példája az a határozati javaslat, amelyet a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium terjesztett idén márciusban az országgyűlés elé. Az új atomerőművi blokkok előkészítését jóváhagyó határozat mindössze öt sorból, az indoklása két – többnyire általánosságokat és helyenként erősen megkérdőjelezhető állításokat tartalmazó – oldalból áll. Semmiféle összehasonlító elemzés nem készült arról, hogy esetleg az energiahatékonyságba vagy a megújuló energiákba történő befektetés nem hatékonyabb-e. Más országokban ilyen gyenge anyag alapján egy biciklitároló építéséről sem döntenek, nemhogy egy atomerőműéről.
Ez a beruházás beillik abba a sorba, amelyet már évek, évtizedek óta tapasztalunk. Földgázvezetékeket juttattak el szinte a legkisebb falvakba is, a gázfelhasználást pedig évről évre százmilliárdos összeggel támogatták, miközben az épületek fűtésének, szigetelésének korszerűsítésére nem jutott pénz. Ennek következtében a felhasznált gáz nagyobbik része az utcát fűti.
Jutott pénz bőségesen az autópálya-építésekre, a legelképesztőbb kedvezményekre a kamionforgalomnak (gyakorlatilag nem kell fizetniük az utak használatáért, tönkretételéért, a bérek akár 40 százalékát törvényesen kifizethetik adó- és járulékmentesen, a külföldi kiküldetéseknél egyedülálló kedvezményeket élveznek). Az autózással is igen bőkezűen bántak a mindenkori kormányok. Legutóbb például a luxusautók tulajdonosai kaptak évi másfél millió forint újabb kedvezményt. Ugyanakkor nincs pénz a tömegközlekedésre (kivéve a 4-es metrót…), a vasútra, a kerékpáros infrastruktúrára, sem arra, hogy a gyalogosok számára kellemessé és biztonságossá tegyék a közterületeket.
Bőven van pénz a rendkívül szennyező és sokszor csupán alacsony hozzáadott értéket előállító külföldi beruházók számára (mint például gumigyárak, autógyárak, olajtársaságok), de alig van forrás a hazai kis- és középvállalkozások számára, pedig az utóbbiak ugyanakkora összegben tízszer-hússzor annyi munkahelyeket tudnak teremteni, mint a multik. Hatalmas kedvezményekben részesülnek a bevásárlóközpontok, miközben a kis boltok lehúzzák a rolót.
Mindezt aligha lehet másképp megmagyarázni, mint hogy a döntéshozók a legdrágább megoldásban érdekeltek, hiszen azokból lehet a legnagyobb összeget „lenyúlni”. Ezért küzd a Levegő Munkacsoport már megalakulása óta a korrupció és az egyéb jogsértések ellen.