|
Erdőpusztítás a fejlett országokban
A riói Környezetvédelmi Világkonferencia két fő eredményeként tekinthető az ENSZ Keretegyezménye az Éghajlatváltozásról és az Egyezmény a Biológiai Sokféleségről. Ezért borzasztóan irónikus, hogy a természetes erdőket világszerte tovább pusztítják, különösen a fejlett országok, miközben ugyanezen országok hatalmas monokultúrás faültetvényeket ajánlanak az energiareform késleltetése vagy elkerülése érdekében.
Az a hírhedt terv, melynek keretében a kanadai British Columbiában a Clayoquot Sound öreg mérsékelt övi erdeit kivágják, csak egy példája az északi országokban található óriási fakitermelési tevékenységeknek. Kanadában egyedül több mint egymillió hektárt vágnak ki évente. A Hyundai, a Mitsubishi és más vállalatok kiterjesztik tevékenységüket Szibéria hatalmas erdeire is.
A tudományos becslések szerint ezek a fakitermelő tevékenységek mérhetetlen mennyiségű szenet bocsátanak ki, de ezt a fejlett országok ritkán ismerik el. Például, a független környezetvédő szervezetek ismételt tiltakozása ellenére, Kanada Nemzeti Jelentése felsorolja a fejlődő országok erdőkitermelési kibocsátásait, a kanadai fakivágással kapcsolatos kibocsátásokat azonban figyelmen kívül hagyja.
Ugyanezek, az északi erdők megsemmisítéséért felelős országok lobbiznak a hatalmas monokultúrás faültetvények létrehozásáért, elsősorban a fejlődő országokban. Ezzel a tervvel számos gond van:
Az ültetvény nem megbízható módja a szén megkötésének. Ez a szénmegkötés valójában több millió éves, a Föld mélyében lévő szénhidrogén-tartalékokat alakít át törékeny, a Föld felszínén található szerves anyaggá.
Ez a törékenység csak növekedni fog, ha a Föld éghajlata tovább változik. A faültetvények a természetes erdőknél sebezhetőbbek az éghajlat gerjesztette rendellenességek által. A fajok sokféleségének hiánya sebezhetőbbé teszi az ültetvényeket a rovarok számára. Az egyenletesebben eloszló faültetvények nem rendelkeznek az erdőtüzek természetes gátjaival. Mivel sok faültetvényt magoncokból ültetnek magvetés helyett, elfordulhat, hogy nincsen a fáknak elágazó és mélyrehatoló gyökere, ezáltal a viharok során sokkal inkább kitettek a kidőlés veszélyének.
Az ültetvények elterelik a figyelmet a fejlett országok energia- és erdészeti reformjairól. A faültetvényekről gyakran mondják, hogy átmeneti intézkedések, melyekkel időt lehet nyerni. A források szénmegkötési programokba irányítása elkerülhetetlenül csökkenti az energiahatékonyság és a megújuló energiák felhasználásának fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat. Minél több az üzemanyagzabáló jármű, a szénokádó erőmű, a hőpazarló épület, az energiahabzsoló készülék és ipari eljárás, annál nehezebb lesz a kibocsátások fenntartható szintre történő csökkentése. Különösen igaz ez az olyan nagyméretű tőkebefektetésekre, mint például az épületek és az erőművek, amelyek évtizedekig fognak üzemelni és nem könnyű őket átalakítani.
Durva álszentség a fejlett országok részéről a faültetvények támogatása a fejlődő országokban, miközben saját erdeiket elpusztítják. Sok fejlődő ország gyanítja, hogy a fejlett országoknak szándékában áll felhasználni nyomasztó politikai és gazdasági erejüket, hogy a szénmegkötési programokat a szegényebb országokra kényszerítsék, és így elkerüljék a sokkal bonyolultabb energia- és erdészeti reform otthoni végrehajtását. Ez a gyanú nem teljesen alaptalan.
Kevin Jardine (Greenpeace Canada)
|