Fogunkhoz vert dénárok
Hárman voltunk testvérek, ezért kislánykoromban megszoktam, hogy nagyon sok dologra egyszerűen nem jut pénz. Mégis elszomorít, mennyire nincs pénz a legszükségesebbekre, amikor például buszon, villamoson utazom, és látom, hogy zsúfoltak és elavultak a járművek, leromlottak a sínek, az útfelületek. Szomorú nézni a Kőbánya-Kispesti metró-végállomást, amelynek megfelelő takarítására láthatóan nincs elég forrás. Az is nyilvánvaló, hogy hajléktalanszállókra sem fordítanak elég pénzt, csakúgy mint a zöldterületek, erdők gondozására, felügyeletére. Ezt látva különösen bosszantó, ha az adófizetők pénzét olyan nagyberuházásokra fordítják, amelyek igazán nélkülözhetőek lennének (sőt, esetenként kimondottan károsak), és nagyságrenddel többe kerülnek, mint a nap mint nap hiányolt dolgok. A takarékoskodáshoz szokott kisember felteszi a kérdést: tényleg szükség volt erre?
A Forma-1 Magyar Nagydíjnak nyújtott állami támogatás összegének kétharmadából ki lehetne vonni az összes erdőnket a profitorientált gazdálkodás alól… Ez persze még mindig csak aprópénz ahhoz képest, amit a katonai kiadásokra vagy autópálya-építésre költünk.
Ebben a számunkban körüljárjuk ezt a témát: mire mennyit készül költeni az elkövetkező időszakban a magyar állam, és hol lehetne jelentős összegeket úgy megtakarítani, hogy azáltal ráadásul élhetőbbé válna az országunk, tisztábbá a környezetünk, és ugyanakkor a gazdaságunk is jobban működne. Sajnos, az EU-országok költségvetése sem igazán ebbe az irányba mutat, bár úgy tűnik, a nálunk sokkal gazdagabb országok néha kezdenek már ésszerűbben gazdálkodni a közpénzekkel.
Elképzelhetünk egy olyan országot, ahol kellemesen érezzük magunkat a közterületeken, korszerű buszok, villamosok és vonatok – még a mellékvonalakon is – közlekednek gyakran és pontosan, és szánnak pénzt arra is, hogy gyönyörű pihenőhelyekkel legyen teli az ország – egészséges erdőkkel, tiszta tavakkal –, ahol az átlagos állampolgár térítésmentesen eltöltheti szabadidejét. A városokban elegendő hely lenne a vonzó tereknek, a focipályáknak, és Budapesten még a hatodik kerületi gyerekek is tudnák lakóhelyük közelében gyakorolni a fáramászást.
Mindez elhatározás kérdése. Nem attól függ, hogy van-e elég pénz meg elég hely, hanem attól, hogy mi fontos számunkra.
Mikola Klára
|